Ma mindenhol döglött varjúkat láttam, komolyan legalább 4-5-öt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz előjel, de elég nyomasztó volt. Lehet a tél végét jelzi, kitudja. Mindenesetre ma egész nap az esti futáson agyaltam, meg a közelgő rotaryn egyre jobban rápörgök. Rálestem tavalyi eredményekre éshát eléggé durva 286-an futottak 2órán belül, nekem meg a 2óra 15 az álom cél, igencsak össze kell kapjam magam, hogy ne legyen nagy az égés. Csabi ma telefonált, hogy hamarabb végzett melóhelyen ezért hamarabb megy futni így nem számoltam ma vele. Pittivel róttuk a köröket amikor mégiscsak befutott Csabi, ezért vagy másért, de ma jól ment mondtam is neki, hogy lehetne a nyulam :) Ma rádobtam 5kilit a szokásosra így 15,5 km toltam 1óra31perc alatt ami 5:51perc/km vagyis majdnem fél percel gyorsabb körönként mint mondjuk kedden. Hogy ez mitől van tényleg nem tudom, remélem ilyen napot fogok ki a versenyen is akkor meglehet a kitűzött cél. Vasárnap körbeakarjuk futni a rotarys útvonalat, megtudtam pár napja, hogy jön Imi haver is aminek igencsak örülök, ráadásul azon a távon (félmaraton) mint én szóval újabb kihívás, hogy ne nagyon verjen rám :)

Kicsit visszakóstolt ma tél, egészhideg volt és fújt a szél is. Lassan melegedtem be, plusz a lábam is görcsölt, de volt már durvább. Csabival eldumáltuk az időt, úgyhogy egész könnyedén ment ma, nem is lett rossz a tempó. Futott előttem egy lány amolyan nyúlként, őt követtem csak a távolságot tartottam egész könnyű így nem kell figyelni semmire. Lassan kiderül a rotary útvonala, beszéltük Csabival, hogy majd befutjuk előtte, teljesen rá vagyok már pörögve, kíváncsi vagyok mit hoz ki belőlem életem első versenye. Addig még szeretnék több hosszabbat is menni, hogy fejemben benne legyen a táv, meg az aszfalt se legyen gond. Na ennyit mára.

Ma minden úgy történt ahogy elterveztem, vagyis majdnem minden de visszagondolva nem érdekes, hogy elmértem kicsit a távot. Úgy tudtam táblától tábláig (Nagyhegyes-Hajdúszoboszló) plusz hegysen meg még a háztól-tábláig táv bőven meg kell legyen a félmaraton. De ezt le számítva elégedett vagyok a mai teljesítményemmel. Ez nagy szó mert általában kritikusabb vagyok magammal, de ma végig nagyon koncentráltam, ott volt fejemben végig a táv, tudtam mi után mi következik, tudtam végig, hogy visszafelé szembe szelem lesz, figyeltem a tempóra az elején, hogy maradjon erő a vissza útra is. Szóval minden remekül ment, egyéni csúcsok nem születtek ma, a tempó nem volt gyilkos (9km/h átlag), de jól ment a futás, jól éreztem magam, végig csak arra figyeltem, hogy végig tudjak menni és egyszer sem álltam meg egy pillnatra sem 2 óra 14 percig. Visszafelé unokahugom Anna kísért biciklivel, közben beszélgettünk, jó volt nagyon. Otthon azért éreztem, hogy elfáradtam kicsit lefeküdtem pihenni, keresztlányom odakucorodott mellém kis macijával igazán kerek volt így ez a nap. (Ja és az ajándék kompressziós zokniban regenerálódom épp, kösz srácok)

Wá. Kezdem inkább a jó dolgokkal, körömbenövés probléma, mintha elmult volna, legalábbis ma nem fájt egyáltalán. Végre plusz fokban futottam elolvadt a hó és kijöttem a megfázásból is. Szóval elvileg minden adott lett volna, de sajnos ismét beütött a görcsös láb effektus, ami még most is egy órával a futás után bennem van. Ezért nem is ment nagyon a futás, becsületből lenyomtam a 20 kört (10 kili) de végig szenvedtem. Hétvégén be van tervezve egy hosszabb futás remélem ott nem lesz gond. Lassan közeleg március 25 első verseny, szóval le kell ezt küzdeni, nincs mese. Na ennyit mára.

Sokminden kavarog most bennem, ilyesmik, hogy vajon mikor lesz már könnyebb ez a futás dolog, mikor leszek már lazább, mikor jönnek az eredmények, miért van még mindig ilyen hideg, vajon le tudom e futni a rotary félmaratont, mikor menjek el lézer sebészhez a körmömmel, és hogy egyáltalán mi a célom a futással. Igen, ma nem a legjobb hangulatban ment  a futás, nagy szembeszél hideg plusz a  már szokásosnak mondható görcs, lassú bemelegedés és benőtt köröm kombó. Ma mindenki alázott is, Csabi úgy tünt percentként köröz le. A 10. körnél már úgy éreztem, hogy ledobom a láncot elterülök a hóban és fel sem kelek amig tavasz nem lesz. De azért csak mentem, lefutottam a 20 körömet. Teljesen elkészültem az erőmmel. Ez van kiszámíthatatlan vagyok, ingadozik a teljesítményem meg a hangulatom. Lesz majd jobb. Mai öröm hír, hogy  Dóri is elkezdett futni sok sikert és kitartást kívánok innen is neki, remélem futunk majd együtt sokat. (Nem linkelek endomondot mert megint furcsán mért.) Písz

Legutóbbi futásom óta annyi újdonság van, hogy regisztráltam első futóversenyemre a rotary félmaratonra, ami itt lesz Debrecenben március 25.-én úgyhogy most annak lázában égek. Már amennyire lehet ilyen csúszós időben. Ma is nehezen melegedtem be meg is ijedtem, hogy úgy járok, mint múlt csütörtökön. Végül sikerült bemelegedni és noha nem is futottam olyan iszonyat tempót, de megvolt  a 20 kör plusz a kifutás és most elég volt így nekem. Csabi és Pitti voltak ma velem úgy érzem jobb a teljesítményem, ha nem vagyok egyedül. Jó volna hétvégén menni egy hosszabbat aszfalton, hogy szokjam. Na majd látjuk. Béke

Ma nem ment. Végig görcsös volt a lábam, próbáltam a tegnap előtti tempóban menni, de kényelmetlenül éreztem magam. Nem tudom mi történt nem tudom mire fogni, egyszerűen nem ment. 10 kört futottom plusz ugye a kifutás, telefon is jelet vesztett. Ez van még jó, hogy Csabi nem jött ma így nem égtem nagyot. Az öszvér most fülét farkát behúzva haza kullogott.

Personal best 10 km of 54m:34s which is a 3m:52s improvement.

Ha valaki azt mondja nekem tavaly novemberben, hogy pár hónap múlva egy órán belül futom a 10 km-ert kiröhögtem volna. Pláne, hogy minusz 8 fokban. Úgynézki fekszik nekem ez a hidegben futás. Mi lesz itt nyáron? Szóse róla a szombati öszvér futás nagy önbizalmat adott nekem, éreztem ma végig, hogy megy a futás és már fele körül eldöntöttem, hogy meg próbálom egy órán belül futni a 10 km-ert. A vége majdnem 12 km lett 1óra3perc alatt. Csabi volt még ma velem aki még így is, hogy pb-t futottam siman körözött :D miből van ez az ember? Na mindegy most megint nem tudom, hogyan kellenne folytatni egy biztos , hogy vissza akarok állni a heti 3 alkalomra a többit majd látjuk. Még élenken él a december amikor úgy fájt a térdem, hogy nem tudtam futni...

*áá mekkora most látom kis serleget kaptam yeeeee

"az öszver az kiraly allat, nagy a teherbirasa" DJ

Csütörtökön írt Csabi, hogy Imre pajtás vett egy terep futócipőt éshát nincs mese ki kellene próbálni. Én meg pont kezdtem újra belejönni a futásba szóval rábólintottam, nem mintha lett volna választásom.

"Holnap ki kell mennünk H.szoboszlóra felavatni a cipőt és jól megrakni a Krátertóig meg vissza.

Nincs kibúvó puncikám jönni kell." Csabi

És bár a körülmények nem voltak a legideálisabbak, meglehetősen hideg volt, ráadásul a körmöm is durván be volt/van nővve, elindultunk. Szoboszlón Imiéknél átöltöztünk, és nekifogtunk a túrának. November óta nem mentem 10 km-nél többet így nagyon kíváncsi voltam, hogy fogom bírni. (Tudtam, hogy beszarok, tudtam, hogy behugyozok, de hogy a nyakamba is ömlik) Az első szakaszon, traktornyomban és össze-vissza hódombokon vergődtünk át kapkodtam is a kis satnya lábaimat , hogy lépést tartsak Csabival meg Imivel. Nos ez nem sikerült, sajnos bebizonyosodott amit egyébként is tudtam ,nem vagyunk egy szinten. ők gyorsabb tempóban futottak végig, időnként meg-meg várva vagy vissza-vissza futva hozzám. Talán e miatt érzem egyedül kicsit rosszul magam, hogy vissza fogtam őket, remélem nincs harag srácok. A táj egyébbként csodálatos volt, viccelődtünk is, hogy olyan mint a delta főcím. Oda fele durva szembe szelünk is volt miért is ne, annyira hideg volt, hogy megfagyott a sál az arcunk előtt, plusz a kulacsokban lévő folyadék is bekásásodott. Nincs megállás menni kell. - Jövök, szoktam mondani biztatás gyanánt ilyenkor. Jobbra balra, rengeteg, nyúl meg őz futkározott, hihetetlen volt. Mikor megérkeztünk a Kráter tóhoz már teljesen elkészültem az erőmmel (13km). Ott behabzsoltuk a vitt energia szeleteket bekucorodva a fabudiba a szél elől.

"Ha úgy érzed, már egy lépést sem tudsz tovább menni, félúton jársz."

Ekkor kezdtem el spontán üvöltözni, hergelve magamat. Imi szerint ez jó stressz levezető. Hiszek neki. A visszaút annyiban volt jobb, hogy a szél hátulról támogatott minket. Plusz megbeszéltük, hogy kikanyarodunk a bicikliútra még nagyon durva havas rész előtt. Ez viszont, olyan 3 km kitérőt jelentett. Nem számít, egyszer sem néztem az órámra, vagy telefonra, hogy mennyinél tartunk. Magammal harcoltam. Öszvér vagyok. A legrosszabb holtpont akkor tört rám amikor kikanyarodtunk a bicikliútra, itt muszáj volt belesétálnom. Végem volt mint a botnak. Aztán valahogy csak összeszedtem magam és befutottam a Hajdúszoboszló tábláig. A srácok felváltva jöttek vissza hozzám. Köszönet nekik a támogatásért. Futás után ettünk (Finom pestos tésztát, köszönjük Adrienn), aztán jött egy 2 óra ázás a gyógyfürdőben. És szép lassan visszatért az erő belém.

Soha nem mentem még ennyit, soha nem futottam még ilyen hidegben. Márciusban Rotary félmaraton, addig haladok a kijelölt úton tovább. Imi fotói a futásról----> link

Wwáááááááááááááááááá. Nagyon hideg volt ma atom lassan melegedtem, be a körmöm is fájt ráadásul a dupla zokni miatt nyomta a cipő is. DE megint átalakultam meg kaptam a jelet, bringázáskor is van az érzés illetve tempó amibe beleülve úgy érzem, hogy kitekernék a világból, itt is hasonlóan éreztem. 15 kört mentem plusz a ki meg hazafutás, most hogy ilyen hideg van egy percre nem álltam meg. Rajtam kívül még egy srác volt a pályán, Csabi ma nem volt velem. A hold sem világított, plusz az órám is bemondta az unalmast mármint nem tudtam lenullázni a stoppert biztos túl hideg volt neki vagy nem tudom. Na ennyit máról kezdem újra érezni nem érdekel a hideg. Hazaérve éreztem, hogy atom éhes vagyok valószínűleg ha folytatom egyhamar eléheztem volna. Most tea és pihenés. Ja és tempó is sztár volt (magamhoz képest)