És máris február van. hihetetlenül szalad az idő. A múlthéten ránk szakadt hó és jelentősebb hidegnek köszöhetően ismét kimaradt egy pár nap. De ma jelentem visszatértem. Sohasem futottam még ennyire hidegben illetve ekkora hóban. Szerencsére az atlétika pályán valaki letakarította a külső 8as pályát (csókolom a lábanyomát ezúton is az Isten áldja meg, de komolyan). nem volt világítás, de hó szabályozta és ki is világította az utat, valamint telehold vagy majdnem telehold volt, Csabival végig dumáltuk. Szóval minden szép és jó volt nagyjából egy órát mentem felejthető tempóban, most szürcsölöm a megérdemelt gyömbér teám (köszönet a receptért Dórinak és Dezsőnek).  Ez volna az most nem ágyazom be. Csók mindenkinek.

Ezen a héten csak egyszer voltam futni, sajnos úgy jöttek össze dolgok, hogy nem tudtam többször. vagyis a mai vasárnapi volt a második. A szerdairól posztot sem írtam, akkor nagyon hideg volt és fújt a szél nem is mentem valami jót. Ma sokkal szebb idő volt kedvem is jobb volt mint szerdán. Végre újra 10 km fölött mentem (21 kör a pályán meg a kifutás edmund elég furcsán mért ma nem áltam le 50 percnél nem tudom ott mi történt valszeg jelet vesztett a telefon), tempó és a púlzus nem volt a legoptimálisabb, de nem nagyon érdekelt most. Csabiék ezen a hétvégén voltak a Mátrában rájuk is gondoltam ma vajon, hogy érezték magukat. Jó lett volna ott lenni velük. Utóbbi időben egyedül futottam és már hiányzik nagyon a társaság.

Ma melótársnő ecsetelte éves horoszkópját és tudakolta az én csillagjegyem is, hogy majd jól kielemez. Halak mondtam, óh akkor nagyon izgalmas éved lesz - mondta sokat fogsz fejlődni (hány másodpercet kilométerenként gondoltam), illetve sokat megtudsz majd magadról az év során. Mosolyogtam rajta persze, elmeséltem Dórinak aki kifejtette, hogy majd a futásközben megismerem önmagam illetve határaimat. Hogy mennyire igazuk lett és milyen hamar. Érdekes dolog az ember, ahogy átalakul, eddig is tudtam magamról, hogy kicsi az önbecsülésem, kevés az önbizalmam stb. Futásnál is ez van, lassan melegszem be elején mindig a mit keresek én itt, mindenki erősebb, mindenki gyorsabb érzés van bennem, aztán ahogy megjön a kedv, ahogy megkapom a jelet úgy változom át. Felszabadulok, elterít a határtalan érzés, hogy bármire képes vagyok. Ma is ez volt, érdekes, hogy mennyire meglátszik a kilóméteridőkben is az első 5 km 6:30-as átlaggal ment aztán lecsúsztam 6 perc alá a 7.km 5:41 alatt toltam. Jó térddel sem volt ilyen soha szerintem. Ja és egy fontos adalékot ki is hagytam, hogy mindezt szakadó hóesésben. Mosollyal a számon, elázva, felpörögve nyomtam egy órát. Nem voltam fáradt, nem voltam szomjas, nem fájt a térdem, nem érdekelt, hogy szar a fizu, hogy be van nőve a köröm, semmi. Elfutok bárhova, keresztül rakom a mátrát a bükköt bármit, örök élet, ingyen lőszer. Na jó leülök, de valahol ettől szép a futás, kikapcsol, mint semmi más.

Na végre nevezhetjük futásnak ezt a mait. Ugyhogy be is ágyazom (readerben és mobilon ez nem látszik ugyhogy aki ott olvas nekik klikk ide) Szóval jól ment ma 9 kilit mentem, 52 perc alatt végig pofázva az időt Csabival és Pittivel nem is igazán tünt fel, hogy telik az idő. Holnap után rámegyek az egy órára. Most megint azon pattogok, hogy jövőhétvégén téli mátra éshát milyen jóvolna menni. Nem tudom most tényleg nem tudom. De ma úgy hagytam abba, hogy egyáltalán nem voltam elfáradva és tempó is egészen jó volt, bennem meg az a wááá szétharapom az acélt is érzés dübögött.

Ma szinte lemásoltam a tegnapit, szintén számoltam a köröket 12őt mentem plusz ugye a kifutás. Az idő is hasonló. Nincs is mit ragozni rajta, jó volna tovább lépni lassan. Ez a 7 km megfelel egy körnek pallag felé. Lehet ott nyomok majd valamikor egy kört mégiscsak jobb ott, mint körbe körbe csapatni. Bár sarkvidéki hideget jósol péntektől, eddig szerencsések voltunk igazán hideg még nem volt. No majd lássuk ennyit mára. béke

Ma is futottam egy a tegnapihoz nagyon hasonlót. 7km 45 perc. Szép egyenletes tempóban, hasonló jó hangulatban mint tegnap, igaz ma egyedül nyomtam, vagyis beálltam két lány mögé így mentünk vonatban. Áldás ez a futópálya nagyon jó a talaj alig érzem a térdem. Ma megszámoltam 12 kört mentem plusz ugye az odaút hazulról ami 1,4 km körül van. Még mindig nem tudom mekkora lehet a külső kör, de olyan 500-550 méterre saccolom. Nem számít lényeg, hogy futok újra... (kezdem bánni, hogy lemondtam a Téli Mátrát)

Kösz jól vagyok a köröket nem számolom. Igen ma végre jó érzéssel hagytam ott a pályát, a térdem be-be sajgott néha de egyáltalán nem volt vészes. Jó hangulatban kocogtam végig, időt, sebességet stb, nem figyeltem egyedül a térdemre figyeltem. Úgy voltam/vagyok vele, hogy amig nem fáj meg jól esik addig rakom. Reméljük lesz ez még jobb is. Viszont meghoztam egy nehéz döntést is ma, miszerint kihagyom a téli Mátrát. Szomorú vagyok miatta nagyon, de most még nagyon nem reális, hogy hegyen rakjak 26km-ert, mert vagy végig tolom, de megint gallyra megy a térdem vagy belesétálok és gallyra megy az egóm. Szóval most folytatom a rövidebb fuásokat. Mai futás itt.

Mentem ma egy félórát, ami 5 km körül volt. A pályán egyáltalán nem fáj a térdem viszont a aszfalton igen. Esett ma az eső meg fújt  a szél, hidegebb is volt jó pár fokkal, mint tegnap előtt, de nem bántam. Csabi volt még jelen. Téli mátra vészesen közeleg és csábítanak, hogy menjek mindenképp. Félek, hogy nem tudom végig menni és a kudarc el veszi kedvem. Ezen megy most az agyalás a térd problémán kívül.

Ma újra futottam. Keveset, lassan, de még is csak futottam. öröm boldogság. Térdszorítóban, nyikomatban majd egy hónap pihi után. A térdemet éreztem, de nem fájt. Nem merek még bizakodni, de már az is jól esett, hogy ott vagyok a pályán. Csabi és Pitti voltak velem ma. Remélem lassan visszatér minden a régi kerékvágásba. Fél óra húszperceket akarok futni többször egy héten. Itt a mai visszatérős futás, mire kezdtem bemelegedni már abba kellett hagyni. Lassan járj tovább érsz...

Tegnap este már nem volt kedvem leírni újra, hogy fáj a térdem linkelni nem fogok egy fél órát mentem 5km. Nagyjából ez a lényeg plusz újra benőtt a körmöm. Elég rossz hangulatban vagyok miatta. Most papucsban ülök a munkahelyen. Egyre inkább fogy a lelkesedés. Pillanatnyilag járni alig birok nemhogy futni egyedül a bicajon nem fáj semmim. Keresztfiam a remény gyertyája lesz a karácsonyi ünnepségen, amikor már minden láng elalszik ő még égni fog, próbálok erre gondolni...