"Every need got an ego to feed" Bob Marley

Nem indult könnyen a második maratonom napja. Korán keltem szokás szerint és végeztem a verseny előtti rituáléimat, reggeliztem, tészta salátát amit viszont későn vettem észre, hogy húsos volt. Úgy ahogy van visszajött az egész, utánna pedig semmit nem bírtam magamba erőltetni, teljesen kizökkentett a dolog. Csomagoltam kis kekszet meg banánt, hogy majd a verseny előtt megeszem bármi van. Sétáltam az erdőn át a verseny helyszinéig, ami mindennapi futásaim helyszine is egyben. Próbáltam kizárni mindent és az előttem álló feladatra koncentrálni. Nem lesz könnyű tudtam előre, mert nem tudtam úgy felkészülni mint a Spar maratonra, így csak abban bíztam, hogy meg van még az erőnlét, hogy végig tudjak menni. De ehhez szigorúan tartanom kell a pulzust, hogy ne legyen baj a végén. A lábam sem volt tökéletes, minden lépésre figyelni kell nehogy félrelépjek. Szóval közel sem voltam 100%-os formában. Verseny előtt Imivel és Petivel dumálgattunk és vertük el az időt, fejben persze már mindenki a versenyen agyalt. Átvettük a rajtszámokat, átöltöztünk, kellemes 15 fok körüli hőmérséklet ideálisnak igérkezett.

A rajt 11 órakkor volt, oxigén kupához hasonlóan az elején nagy volt a zsúfoltság Imi csalt is előrébb, de én nem akartam menni, tudtam, hogy ez nekem most nem lóverseny lesz. Szigorú túlélés, szerettem volna 5 órán belül célba érni, ennyi célkitűzésem volt mindössze (na meg, hogy ne legyek utolsó). 8 kört kellett megtenni az erdei ösvényen egyenként 5300 m. bár körönként volt frissítés én a biztonság kedvéért felvettem az ivóhátizsákot. Az első 4 körben meg sem álltam a frissítéseknél csak a saját vizem ittam. Utánna pakoltak ki banánt, kekszet és iso-t is ezekre már rámentem. A szervezés egyebéként nagyon tetszett, teljesen szimpatikus kezdeményezés ez az ingyenes verseny, érdekes, hogy vajon miért vannak kevesebben mint egy fizetős versenyen. De nem bántam, hogy nincsenek túl sokan a félmaratonistákkal együtt 280 körül volt a létszám. Itt kicsit zavarban vagyok, hogy vajon hányan indultak a maratoni távon, mert előnevezett több mint 80 volt párnapja még, viszont az eredmény listán csak 50 egynéhány szerepelt. Visszatérve a versenyre kicsit demotiváló volt, hogy minden ismerős már a harmadik körben leelőzött, de nem volt mese figyelnem kellett a pulzusra. 6:30-6:40-es ezreket mentem ami nem túl acélos tudom, de csak így sikerült tartani a pulzust a táv második felén még erre is rálassultam és kicsúsztam 7 perc fölé. De nem álltam meg futottam végig. Utolsó 3 kört már teljesen egyedül, se előttem se mögöttem senki. Valami ilyesmit tessék elképzelni:

Kis táblák jelezték a 10,20,30 és 40 km-ert, ezekre hajtottam egyiket a másik után, semmi kapkodás, semmi eszetlenség. Persze így is fáradtam, egyre nehezebben emeltem a lábaimat, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy feladom. sok mindenen járt az agyam főleg 6. 7. körben, ott volt mélypont valahol. Minek szivatom magam ilyesmivel? mit akarok bizonyítani? miért jó ez nekem? Ott amikor mindenem fájt már nehezen találtam válaszokat ezekre a kérdésekre, aztán már nem sokkal a célba érkezés után tudtam miért. Pont ezekért a pillanatokért csinálom, amikor már annyira ki vannak tolva végletek, hogy csak te vagy és következő lépés a cél felé, nincs terelés, nincs kifogás, menni kell és kész. Nehéz jól megfogalmazni ezt, az egész egy nagy önismereti folyamat. És persze ott van a célbaérés öröme, ami semmihez nem fogható, közel 5 óra után hulla fáradtan beesni a célba. Szeretném megköszönni a szurkolást kedves barátaimnak, sportársaimnak, mindig erőre kaptam tőle, tényleg nagyon jól tud esni, ha nevén szólítják az embert. Sőt most versenyközben is minden ismerős és páran ismeretlenül is szóltak pár biztató szót lekörözés közben. Jellemzően hajrá, hajrá! Igyekeztem én is így tenni azon keveseket akiket megelőztem biztattam, hajrá! Közhely, de itt mindenki győztes, aki leküzdi önmagát, a távot és megtapasztalja a teljesítés örömét. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a versenyen. Jövőre biztos, hogy itt leszek nem is lehet kérdés! Részletes eredmények itt.

Imi élete első maratonján rögtön virított egy 4 órás időt! Gratulálok és persze irigykedem is!

Peti, félmaratonon ment űr időt és egyéni legjobbat, szintén jár a pacsi!

a képeket innen loptam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.