Eljött a félmaraton hete, két 10 km-es futással hangolódtam rá a héten, amik teljesen jól mentek, de korábbi formaingadozás miatt nem tudtam mire számítsak hétvégén. Azért bizakodó voltam, bár tudtam, hogy meleg lesz és az általában nem sok jót jelent számomra. Már pénteken Pestre utaztam, így szombaton átvettem a rajtcsomagot (szivacs, rajtszám, chip) a ligetben. Nagy felhajtás lesz itt már akkor láttam, hatalmas vesenyközpont, rengetek segítő ember, nekem persze rögtön egy agyas szekus jutott aki beterelt a reptérei labirintushoz hasonló várakozó folyosóra, annak ellenére, hogy senki nem állt sorban simán mehettem volna átvenni a rajtszámom, sebaj. 3as rajtzóna számot kaptam, 2órán belüli félmaraton, 5:30-5:40-es tempó. Már ezekkel a számokkal álmodtam, annyira belém égtek. Másnap mintha csak egy vizsgára indulnék izgultam rendesen, főleg mikor megláttam tömeget. És itt mindenki azért jött, hogy élete legjobbját fussa, láttam a tekinteteken. Leírhatatlan volt ennyi elszánt arcot látni. Besoroltam rajtzónába, mint a heringek álltunk, izgulás, hergelés, tapsolás, visszaszámolás, rajt.
És jó 3 percig meg sem mozdultam, leghosszabb három perc az életemben, aztán szép lassan leindultunk, szurkolás, zene annyi-annyi impulzus, de én csak a tempóra figyeltem, annyira akartam a két órát, hogy csak az lebegett előttem. Igyekeztem nem elfutni az elejét első kili 5:36, remek, de csak kéne rakni kicsit jobban, legyen idő frissíteni 5:15, 5:12 fásza, iramfutós zöld lufi messze előttem, valahogy fel kéne érni rájuk, annyian futottak, egyszerűen nem tudtam kihez mérni magam, próbáltam tartani a saját tempót. Meg külön művészet volt kerülgetni a lassabb futókat, mert hátrafelé és sasolni kellett. De viszonylag hamar belejöttem. 5km-ig végig azon voltam, hogy fogjam vissza tempót, mert ment volna gyorsabban is. Ott leértünk a rakpartra, nap már durván sütött frissítőt magamra locsoltam a zacskós vizet, meg ittam is rendesen. Elhatároztam, hogy mindenhol frissítek, mert a hőség miatt muszáj lesz. 10km-ig tudtam, hogy nem lesz gond, azt már sokszor mentem ennél gyorsabb tempóban is, 55 percet terveztem, és szinte kocra annyi is volt az időm 10 kilinél. Itt értem utol a zöld lufisokat, király ők legalább vagy két perccel hamarabb indultak, tehát teljesen jó vagyok a 2 órára. Ezen ponton meg is nyugodtam, meglesz éreztem. De nem álltam be hozzájuk, mert úgy éreztem megy kicsit gyorsabban is, így elléptem tőlük 10-16km-ig volt az igazi öröm futás, teljesen jól éreztem magam, fáradságnak semmi jele, a tempót szépen tartottam. Aztán 17 km körül volt egy kisebb holtpontszerűség, de közel sem olyan vészes, hamar túllendültem rajta. Utolsó frissítőnél már meg sem álltam, 20. km-er 5:09-es lett. Ucsó kilóméter igazi jutalomfutás, jobbról balról szurkolók, nagyon nagy élmény volt célba érni. Megcsináltam. 1:55:52 lett a hivatalos időm, ami a 2305. helyre volt elég, közel 7000 indulóból nem is rossz. Közel 10 percet javítottam az egyéni legjobbamon. Nagyon boldog voltam, megkaptam az érmet is, (ami fotón jobban nézett ki). Szinte azonnal elemezni kezdtem, a történteket, és arra jutottam, hogy nem futottam ki magam, hiszen van erőm agyalni. Csabinak mondtam is pár napja, hogy ez az 5:30-5:40-es tempó valahogy nem kényelmes, vagy gyorsabban vagy lassabban jön össze edzéseken. De nem mertem kockáztatni, biztonságra mentem, és végül is nem bántam meg. Lesz mit javítani legközelebb.

Pár napot aludva a dolgokra arra jutottam, hogy semmi meglepetés nem történt, azt kaptam amire készültem. Futásban nincsenek csodák, pontosan annyit kapsz vissza amennyit beleteszel, egy perccel sem többet, nincs szerencsés sorsolás, nincs hülye bíró, csak te vagy és az elvégzett edzés mennyiség. Ami valahol megnyugtató, ha felkészülsz rendesen, és reális célt tűzöl ki magadnak nem érhet meglepetés. Hazafelé a vonaton már a maratonon járt az agyam. Az egy teljesen más játék lesz, igazi erőmérő, lesz még azt hiszem 3 vagy 4 hetem addig igyekszem minél több hosszút menni. Jó volna valami vállalható tempót is kiagyalni. Istenem alig várom, ez a verseny annyi energiát adott a folyatatáshoz, el nem tudom mondani.

a célban, nem látszik de nagyon boldogan

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.