"Every need got an ego to feed " Bob Marley

Ki vagyok én? de még inkább, mit keresek én itt? Mikor nincs erőd átértékelődnek a dolgok, csak a következő lépésre tudsz gondolni, csak a célba érkezés jár a fejedben, csak a túlélési vágy motivál. Egy éve a Mátrában azt hittem erős vagyok, de a hegy megálljt parancsolt, szivem torkomban dobogott, lábam vigyázba állt, gyengének és kevésnek éreztem magam, felkészületlennek. Futó ruhában kullogtam a túrázók között, sétálva megszégyenülve. Idén menni sem akartam. Nagyon nem. Pedig mondták, hogy erősödtem, hogy fogytam, hogy menni fog az. Aztán engedve a nyomásnak és a lelki hadviselés minden szintjén operáló barátaimnak, mégis neveztem. Ugyanaz a táv (25 km, kb 900m szinttel), ugyanaz az hegy. Vitt a lelkesedés, sokkal jobban éreztem magam, erősebb voltam, bátrabban futottam, ahol nagyon meredek volt most is sétáltam, igyekeztem beosztani az erőm, figyeltem a frissítésre is. A túrázók kerülgetése a vége felé már rutinná vált. Egyszer felkiálltottak előttem, -Vigyázz, futó! és félreálltak. Hátra néztem, de csak én voltam ott. Ez lennék hát a futó, aki fut. Akkor és ott nagyon helyre rakott ez az faék egyszerűségű felismerés, megtaláltam helyem az univerzumban. A Kékesről lefelé már igazi öröm futás volt, kevesebb mint egy óra alatt visszaértem Mátrafüredre, a végén rendesen sprinteltem. 3óra 30perc lett a vége, ami pontosan 1óra 10 perc javulás a tavalyi eredményhez képest. Gyönyörű hóesésben végig csak kétszer estem el, egyszer hátra egyszer pofára. Nem ragozom, nagyon élveztem minden egyes pillanatát. Köszönöm a barátaimnak, akik hittek bennem jobban mint én saját magamban. Nélkülük nem lett volna teljes ez az élmény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.