"az öszver az kiraly allat, nagy a teherbirasa" DJ

Csütörtökön írt Csabi, hogy Imre pajtás vett egy terep futócipőt éshát nincs mese ki kellene próbálni. Én meg pont kezdtem újra belejönni a futásba szóval rábólintottam, nem mintha lett volna választásom.

"Holnap ki kell mennünk H.szoboszlóra felavatni a cipőt és jól megrakni a Krátertóig meg vissza.

Nincs kibúvó puncikám jönni kell." Csabi

És bár a körülmények nem voltak a legideálisabbak, meglehetősen hideg volt, ráadásul a körmöm is durván be volt/van nővve, elindultunk. Szoboszlón Imiéknél átöltöztünk, és nekifogtunk a túrának. November óta nem mentem 10 km-nél többet így nagyon kíváncsi voltam, hogy fogom bírni. (Tudtam, hogy beszarok, tudtam, hogy behugyozok, de hogy a nyakamba is ömlik) Az első szakaszon, traktornyomban és össze-vissza hódombokon vergődtünk át kapkodtam is a kis satnya lábaimat , hogy lépést tartsak Csabival meg Imivel. Nos ez nem sikerült, sajnos bebizonyosodott amit egyébként is tudtam ,nem vagyunk egy szinten. ők gyorsabb tempóban futottak végig, időnként meg-meg várva vagy vissza-vissza futva hozzám. Talán e miatt érzem egyedül kicsit rosszul magam, hogy vissza fogtam őket, remélem nincs harag srácok. A táj egyébbként csodálatos volt, viccelődtünk is, hogy olyan mint a delta főcím. Oda fele durva szembe szelünk is volt miért is ne, annyira hideg volt, hogy megfagyott a sál az arcunk előtt, plusz a kulacsokban lévő folyadék is bekásásodott. Nincs megállás menni kell. - Jövök, szoktam mondani biztatás gyanánt ilyenkor. Jobbra balra, rengeteg, nyúl meg őz futkározott, hihetetlen volt. Mikor megérkeztünk a Kráter tóhoz már teljesen elkészültem az erőmmel (13km). Ott behabzsoltuk a vitt energia szeleteket bekucorodva a fabudiba a szél elől.

"Ha úgy érzed, már egy lépést sem tudsz tovább menni, félúton jársz."

Ekkor kezdtem el spontán üvöltözni, hergelve magamat. Imi szerint ez jó stressz levezető. Hiszek neki. A visszaút annyiban volt jobb, hogy a szél hátulról támogatott minket. Plusz megbeszéltük, hogy kikanyarodunk a bicikliútra még nagyon durva havas rész előtt. Ez viszont, olyan 3 km kitérőt jelentett. Nem számít, egyszer sem néztem az órámra, vagy telefonra, hogy mennyinél tartunk. Magammal harcoltam. Öszvér vagyok. A legrosszabb holtpont akkor tört rám amikor kikanyarodtunk a bicikliútra, itt muszáj volt belesétálnom. Végem volt mint a botnak. Aztán valahogy csak összeszedtem magam és befutottam a Hajdúszoboszló tábláig. A srácok felváltva jöttek vissza hozzám. Köszönet nekik a támogatásért. Futás után ettünk (Finom pestos tésztát, köszönjük Adrienn), aztán jött egy 2 óra ázás a gyógyfürdőben. És szép lassan visszatért az erő belém.

Soha nem mentem még ennyit, soha nem futottam még ilyen hidegben. Márciusban Rotary félmaraton, addig haladok a kijelölt úton tovább. Imi fotói a futásról----> link

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.