Ma minden úgy történt ahogy elterveztem, vagyis majdnem minden de visszagondolva nem érdekes, hogy elmértem kicsit a távot. Úgy tudtam táblától tábláig (Nagyhegyes-Hajdúszoboszló) plusz hegysen meg még a háztól-tábláig táv bőven meg kell legyen a félmaraton. De ezt le számítva elégedett vagyok a mai teljesítményemmel. Ez nagy szó mert általában kritikusabb vagyok magammal, de ma végig nagyon koncentráltam, ott volt fejemben végig a táv, tudtam mi után mi következik, tudtam végig, hogy visszafelé szembe szelem lesz, figyeltem a tempóra az elején, hogy maradjon erő a vissza útra is. Szóval minden remekül ment, egyéni csúcsok nem születtek ma, a tempó nem volt gyilkos (9km/h átlag), de jól ment a futás, jól éreztem magam, végig csak arra figyeltem, hogy végig tudjak menni és egyszer sem álltam meg egy pillnatra sem 2 óra 14 percig. Visszafelé unokahugom Anna kísért biciklivel, közben beszélgettünk, jó volt nagyon. Otthon azért éreztem, hogy elfáradtam kicsit lefeküdtem pihenni, keresztlányom odakucorodott mellém kis macijával igazán kerek volt így ez a nap. (Ja és az ajándék kompressziós zokniban regenerálódom épp, kösz srácok)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.