Vége a harmadik hétnek, ami ismét nagyon eseménydúsra sikeredett és talán sikerült megtörni a felkészülés monotonitását is hála a hétvégi Sarudi kempingezésnek ami nagyon jót tett a lelkemnek. Így nézz ki eddig, az elvégzett munka (piros cellák versenyek):

Hétközben elég szenvedősen és meglehetősen fáradtam róttam a kilómétereket, panaszkodam is kicsit barátoknak. Köszönöm a biztató szavakat igazán jól estek, tanácsokat is igyekszem megfontolni. Tudom, hogy most kicsit belehomorítottam a közepébe a dolgoknak heti 4-5 futással, de ha maratont akarok futni akkor muszáj tartani. Hullámzik bennem az önbizalom is egyébként van, hogy azt érzem hogy kifutok a világból bármire képes vagyok, de többször van, hogy teljesen kétségbe esek és nagyon gyengének érzem magam. Na a hét eleje is ilyen kétségbe esős hangulatban telt. De azért hoztam a tervet 13, 8,10 km-eket mentem az erdőben. Itt a fárad mozgáson kívül talán csak vaddisznótámadást tudnám megemlíteni mint érdekességet. Egyszercsak felhorkant mellettem vagy másfél méterre, gondolom kölcsönösen megíjedtünk egymástól, majd szaladtunk ki merre lát ő visított én meg csak paráztam, de nagyon. Pulzusgörbém is megbolondult rendesen. Végül begázolt a sűrűbe, megúsztam. Aztán szerdán vagy csütörtökön már jött az sms Imitől, hogy 2:20 alatt körbe rakta a Tisza-tavat és, hogy mikor megyünk már. Wááá ott már éreztem, hogy nagyon kell a környezet változás.
Pénteken munka után vonatoztunk Poroszlóig Csabival, onnan áttekertünk Sarudra szakadó esőben, ahol már várt ránk Adrienn és Imi a kempingben. Amit egyébként mindenkinek ajánlok sátorral 1000Ft/éj (jól be is linkelem íme: Adler Cemping Sarud) nagyon baráti, és kevesen vannak a Tisza-tó két perc, ahol szintén 500 Ft a strand de 3 után még olcsóbb. Szóval ki lehet hozni olcsón a dolgokat, és ugye itt van körben a kerékpár út, ezen kívül lehet kajakozni, kenuzni. Első este hamisgulyást főztünk, ugye miattam hús nélkül (sajnálom, hogy ilyen macerás vagyok étkezés terén és köszönöm, hogy elviseltek). Másnapra tervben volt egy 21,1 km LSD, amire azért sok kedvem megvallom őszintén még ébredés után sem volt. Nem éreztem az erőt, és hasam is rendetlenkedett. Szerencsére azért neki vágtam, illetve vágtunk , mivel Imi elkísért. Sajnos Imi vissza kényszerült fordulni féltáv körül térdproblémák miatt. Remélem már jobban vagy pajtás! Így a teljes vissza utat egyedül tettem meg. Ami ismét nagyszerű önismereti tréning volt. Végig a töltésen vissza úton szembeszéllel, ami egyáltalán nem zavart, sőt nagyon élveztem. De ami még jobban esett, hogy tudtam tartani a pulzus végig 160 alatt, ami ilyen hosszú távon még sohasem siekrült. A meglepetés akkor ért amikor láttam, hogy az idő eredmény sem lett rossz ahhoz képest. 2óra 20 perc. De lejobban Csabi szavain mértem le, hogy bizony mutatkozik valami fejlődés. Valami olyasmit mondott, hogy megsem vagyok hallva, azt hiszem már nem tudom pontosan idézni. De ő látta, hogy néztem ki másfél éve amikor 400m után már kapkodtam a levegőt, szóval tudja viszonyítani a dolgokat.

De a szombat nem ért véget itt, délután megérkezett János és Dóri és nyomtunk egy masszív strandolást együtt. Majd János heves unszolására mindannyian elmentünk kajak/kenuzni (ezuton szeretném megköszönni, hogy rábeszéltetek). János és Imi egyszemélyes kajakkal csapatta, mi többiek meg 4 személyes kenuval raktuk (remélem nem keverem össze melyik-melyik). Szerencsére a Tisza-tó nagyon sekély így biztonságban éreztem magam, mégha lányok sikongattak is mögöttem. Egy órát kenuztunk, ami után bizony éreztem, hogy gyenge vagyok. Erősíteni kellene egy keveset, lehet be kellene építeni az edzés tervbe? Sajnos Jánossék nem maradtak, de így is jót mulattunk együtt.

Vasárnap kerültek elő biciklik, miután Imiék hazautaztak, Csabival körbe tekertük a tavat. Megállás nélkül tempósan, az egész olyan volt mint egy hatalmas lélegzet vétel. 2óra34 perces lélegzet vétel, teljesen elkészültem a végére, amit Csabi abban mért le, hogy már nem beszélek. Ha van erőd beszélgetni, akkor nem vagy fáradt elv alapján. Aztán kis pihegés, evés ivás után visszatekertünk Poroszlóra és irány haza. A vonaton már alig beszélgettünk annyira fáradtak voltunk, Csabi el is aludt, ezzel a ritka képpel búcsúzok, alvó karvalyt ritkán kapnak lencsevégre:

Most egy lazább hét következik számomra, családdal erdélybe utazunk, azért a futó cipőt nem hagyom itthon. Kedves barátaimnak pedig sok sikert és kitartást kívánok az Eged futáshoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.