20-10-30, hétfő-szerda-szombat. Ezek a fő sarokszámok a hétre, ezen felül volt még egy kondis nap kevés füvön futással. Hétfőn is kondizás volt megbeszélve, de sikerült hamarabb, jóval hamarabb kimennem mint Csabinak, gondoltam akkor addig futok 2óra8perc futás lett belőle 20,2 km 6:21-es átlagtempóban 161es átlagpulzussal. Ami nálam teljesen rendben van. Nade a félmaraton az megy azt eddig is tudtam, a nagy erőmérő a szombati 30-as volt, még szerdán mentem egy 10est, aztán viszont rápihentem a szombati 30-ra. Tudtam, hogy kemény lesz, tudtam hogy el fogyok, de mégis vártam nagyon. Kánikulát jósoltak arra napra ezért, reggelre terveztem az indulást, 6:30-kor sikerült elindulni. bizony szombat reggel 5:15kor keltem, hogy 6:30kor elinduljak futni 30km-ert, ehhez pénteken már 10 órakkor ágyban voltam. Ekkor döbbentem rá, hogy valami nagyon megváltozott bennem. Szépen előkészültem egy tál tésztát reggelizetem, ivózsákot megtöltöttem, gondosan előre behűtött vízzel, műzliszeletek és egy kevés szilva és indultam is. Zenét is aplikáltam magamra, műhold bemér indulás. Azt kell, hogy mondjam, hogy leszámítva, hogy már az elejétől magasabb volt a pulzusom az átlagnál, de mégis könnyedén futottam nagyjából 21 kilométerig. Igaz be kell számoljak egy újabb kutyatámadásról sajnos, illetve rögtön kettőről is bár mind a kettőt ugyanaz a kóbor kutya követte el. Elősször még sikerült kitérnem az útjából, a második alkalommal már viszont szemtől szembe voltunk, én elkeztem futni az ellenkező irányba ő meg kergetett egy darabon, de nagyon nem akart utolérni, minden esetre féltem rendesen, megúsztam. Kezdem fontolgatni, hogy rendszeresítek valamilyen önvédelmi eszközt kutyák ellen, bár nagyon nem szeretném bántani őket, de nem nagyon látok más megoldást az ilyen esetekre, eddig szerencsém volt, de csak idő kérdése, hogy ez változzon. Na szóval 21km-nél már nagyon meleg volt és úgy, hogy hirtelen lett nagyon meleg, előtte meg majdnem fáztam. Bumm meg is ütött rendesen, bár az erdő még így is ideális választás kánikula esetén, frankó árnyékos. Meglepetésemre tele volt emberekkel már korán reggel. 25km is egy lélektani határ volt, annyit már futottam, ami e fölött volt az már egyéni rekord. De ott már nagyon nem úgy mozogtam, mint egy bajnok. Valahol 27 táján rosszul is léptem kis híjján elestem egy gyökérben. Igazi szenvedős utolsó 5km volt, amikor beértem vagy 20 percig pihegtem, szedtem össze a gondolatokat. Vagy 2 km-re lakom az erdőtől, alig bírtam hazáig menni, minden vizem elfogyott, ömlött rólam a verejték, a lábam tiszta por a cipőm már megint csupa mocsok. Alig vártam, hogy lezuhanyozzak. 30km megvolt nagyon kellett ez a mérföldkő, nem volt egyszerű de nem is vártam mást. Aki már látott teljesen nullára futni, vagy tudja milyen érzés az eltudja képzelni azt az állapotot. 30 km 3óra26, lesz ez még jobb is?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.