Itt vagyok két héttel a maraton előtt és fogalmam sincs, hogy készen állok e, csak azt tudom, hogy már nagyon szeretném megfutni. Teljesíteni akarom, hogy értelmet nyerjen az elmúlt hosszú hetek munkája. Meg már most rengeteg tervem van a maraton utánra, egy biztos jó darabig nem szeretnék aszfalton futni. Inkább a kirándulás jellegű terepfutásokra próbálnék rá. Kicsit feledve a tempó, a kilóméterek a szintidők hajkurászását. Csak úgy. elmúlt két hétvégén mentem hosszúfutásokat 32 illetve 35 km-rt. Két teljesen másjellegű futás volt, máshol kaptam meg a holtpontot, más érzések kavarogtak bennem. Szerintem nincs is két egy forma futás, ezért nagyon nehéz is készülni egy maratoni távra, nem lehet tudni milyen napot fogsz ki. Múltheti hosszúmon belefutottam egy kis esőbe, ami nagyon jó hatással volt rám, egészen a legvégéig 30km környékéig semmi probléma nem vett elő, akkor viszont visszaértem Hegyesre és onnan még visszafordultam Szoboszlófelé az utolsó két kilire, oda ahonnan jöttem, na az már mintha a fogamat húzták volna, de végül behúztam nagyon szép 155-ös átlagpulzuson végig. A tegnap előtti 35-ös még frissebben él bennem, ez már jóval nehezebb menet volt és nem feltétlenül a belerakott plusz 3 km miatt, hanem azért mert itt a holtpont (fal, kalapácsos ember, hívd ahogy akarod) már 25 km-nél elővett, és tudtam, hogy van még hátra 10, na ott nagyot szenvedtem. Utolsó 5km-en már vigyázba álltak lábaim, borzasztóan fájt minden lépés. Szóval itt rádöbbentem, hogy nagyon nem lesz egyszerű ez maraton dolog. Egyébként 3óra53perc alatt mentem a 35km-ert ebből talán már lehet számolgatni maratoni célidőt, kérdés, hogy érdemes e. Nem tudom, stratégiám a következő lesz, megyek 6:30-6:40-es tempóban amíg csak bírok, aztán meg beharcolom magam a célig, már sok mindent nem tudok kiagyalni. Lesz még egy hétvégém, aztán itt a verseny. Viszont mielőtt teljesen úgy tűnne, hogy csupa szenvedés az egész felkészülés dolog, azt szeretném elmondani, hogy 25-30ig mikor meddig teljesen jól bírom, frankó hangulatban, frissen futok, pattog az agyam, csakkolom a tájat na meg készülök a holtpontra, mert tudom, hogy jönni fog, talán ez lehet az esélyem még, hogy azért már rengetegszer megtapasztaltam, és többnyire sikerrel leküzdöttem. Meglátjuk. Minenesetre majnem 4órát futottam tegnap előtt egy rövid átöltözős szünetet leszámítva, megszakítás nélkül, erre már csak lehet építeni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.