18 hete határoztam el, hogy lefutom a maratont. Távoli célnak tünt és sok hullámvölgyet megjártam mire célba értem. De jelentem sikerült, teljesítettem életem első maratonját.

Kezdetek.
400 métert nem tudtam csak szuszogva lefutni amikor elősször kimentem Csabival az atlétika pályára. Aztán sokáig úgy nyomtam, hogy egy kör futás, egy kör séta, majd két köt futás egy kör séta, három kör futás egy kör séta. Első mérföldkő a fél óra folyamatos futás volt, majd az egy óra. Csak ezek után kezdtem el egyáltalán foglalkozni azzal, hogy mekkokra távot teszek meg, megvettem első pulzusmérő órámat és kimerészkedtem az erdőbe, ahol 7 km egy kör. Ezt elsőre nem sikerült lefutnom csak belesétálással, emlékszem Csabival, Imivel és Petivel mentünk próbáltam ragadni rájuk, de sokkal erősebbek voltak a feléig bírtam. De már az első alkalmakkal megragadott az erdei futás hangulata, és ott ragadtam az erdőben. Minden alkalommal más és más arcát mutatta az erdő, megszerettem. Aztán itt futottam az első félmaratonomat is, szintén Csabival és Imivel, az idő valahol 2óra25perc körül lehetett, és én teljesen elkészültem az erőmmel Csabi hívott, hogy menjünk igyunk egy sört ünnepeljünk, de én csak haza akartam menni meghalni...

Első versenyek
2011 novemberében annyira belelkesültem, hogy sorra futottam a félmaratonokat hétvégente, de valószínűleg a szervezetem még nem állt kész ekkora terhelésre és csúnyán megfájdultak a térdeim, emlékszem járni alig bírtam, ráadásul ekkor még plusz 7-8 kiló is rajtam volt feleslegben, így lemondani kényszerültem a januári téli mátrát. És a márciusi rotary félmaratont tűztem ki első versenyemnek. Ami azt kell, hogy mondjam egészen jól sikerült 2óra5perces időm messze felülmúlta a várakozásaimat. Talán itt kicsit el is bíztam magam és bevállatam olyan versenyeket is amikre nem biztos, hogy készen álltam még. Sőt volt olyan hétvége, hogy két versenyt is mentem, de végül is nem bántam meg, mert ezek mind-mind kellettek ahhoz, hogy megismerjem magamat és korlátaimat ráadásul sok új barátot is szereztem. Emlékezetes versenyek voltak a Nem Oda Boda terepfélmaraton, ami nagyon jó családias hangulatban zajlott, a mindössze 10-12 fővel elrajtolt 17 km-es előzd meg zsuzsi vonatot verseny (ami csúfos meghalás volt számomra), a Bükki Hegyi Maraton ami új távlatokat és új barátokat hozott az életembe, a Délibáb futás ami a por és hőség miatt volt kihívás. Aztán valamikor 18 héttel ezelőtt elkezdett mocorogni a fejemben a maraton gondolata. Csabival sokat beszéltünk róla, nem túl korai e, meg lehet e csinálni még az idén, ha igen milyen edzéstervvel, stb , stb. Végül elhatároztam, hogy belevágok, kitűztem célul a október 7.ét Budapest Maratont és elkezdtem vezetni az edzéstervemet is.

A felkészülés
Hetente 3-4 alkalommal futottam, hétvégente hosszabbakat, figyelve a pulzusra és fokozatosan növelve a távolságot. Beszereztem egy ivó hátizsákot, egy új cipőt és róttam kilómétereket rendületlenül. Volt pár verseny is az edzéstervem, ennek keretén belül javítottam meg a márciusi félmaratoni időmet szeptember 9.-én a Nike Félmaratonon Budapesten 1óra55 percre, ez a verseny hatalmas löketet adott a folytatásra. Előtte is mentem már 30km-ert az elsőt itt az Pallagi erdőben, ami nagyon szenvedősre sikerült, de utánna ráálltam még keményebben a hétvégi hosszúkra. Nagyhegyes és Hajdúszoboszló között le-fel futottam a bicikliúton, és végig a maraton lebegett a szemeim előtt. Volt, hogy elkapott az eső, volt hogy kutya támadott rám, futottam szélben, hőségben, minden kín elővett (körömbenövések, hólyagok, bőr allergia), néha nagyon nehéz volt megtalálni a motivációt a folytatásra. De mégis nagyon megszoktam ezt rutint a hétvégi hosszúkat, szertartásos rendben csináltam a nagy cél érdekében. Hétköznap továbbra is az erdőben futottam, kimértem egy 10km-es távot legtöbbször azon mentem, de volt hogy hosszabbakat is, mikor hogy volt kedvem. Ezek inkább csak ilyen kikapcsoló futások voltak, átgondolatam közben a napomat, és teendőimet, rendeztem a gondolatokat.

A maraton napja
Nem tudtam aludni, már korán felkeltem, izgultam mint egy vizsga előtt. Budapesten voltam már péntek óta az unokatesvéreimnél, akik ki is kisértek a vasárnap a rajthoz. A tömeg sokkoló volt, rengeteg futó, szurkoló csak kapkodtam a fejemet. Megkerestük a rajtzónámat, ami a legutolsó 6:30-as tempó feletti 6os zóna, mivel én a 4:40 és 5 óra közötti célidőt tartottam reálisnak. illetve 6:40-es átlagtempót. Szóval a mezőny végén kuksoltam, alig láttam el a rajtkapuig. Kerek 8perc volt mire átfutottam rajta a startot követően. Már a verseny elején leírhatalan érzések kavaroktak bennem és erre rá tett egy lapáttal az rengeteg szurkoló az út szélén, elképesztő volt, az operánél az egész társulat kint állt és énekelt, hátam borsózott és még csak pár kilóméternél jártunk. Itt még a tömeggel és szurkolókkal voltam főleg elfoglalva, meg hogy ne fussam el az elejét, pluzusra figyeljek szépen. Frissítőknél ittam minden alkalommal, sétálva, hogy ne nyeljek mellé. a felénél rálestem az órára 2óra15nél járt ami pont tervnek megfelelő volt. 24 km-ig semmi probléma nem vett elő, ott viszont egy hosszabb szakaszon mentünk a rakparton a budai oldalon ami nagyon monoton volt, ráadásul meg is előzött a 4:30-as iramfutó tábor, ahol több ember volt felgyülve és hirtelen nagy tömegben találtam magam. Ez kicsit kizökkentett a ritmusból, de miután elhaladtak és vissza tudtam állni a saját tempómra megnyugodtam. 27km-nél megálltam pisilni a frissítőnél, ezután kisütött a nap is kicsit, egyébként az időjárás tökéletes volt, pedig durva esőt jósoltak. 30 körül elkezdtem fáradni, de az klasszikus holtpont, vagy a maratoni fal amiről beszélni szoktak nem vett elő, nem volt olyan pillanat amikor úgy éreztem volna, hogy na kész nem bírok tovább menni. Lassultam ez látszik a tempóból, de futottam rendületlenül, sorra előztem a bele sétáló embereket. 33,35,37 km ez már pesti oldalon volt 37nél valaki bekiálltott, hogy már csak 5 km. ez volt az a pont, ahol megkönnyebültem, tudtam, hogy meg van. Szépen látszik, hogy még gyorsítani is tudtam egy kicsit 42. km példál 6:29 lett pedig korábban már 7 fölött is mentem. Nyugati felüljáróra is felfutottam, onnan már csak 2 kilóméter volt, itt már a púlzust sem figyeltem. Az utolsó kilóméteren újra elkezdett borsózni a hátam, sűrűsödött a tömeg, az utolsó 100 méter kordonok között, mindenki tapsol, ott a kapu, az időt nem is figyeltem eddig, 4:44, és célba érés. Idétlen mosoly a számon, meglátom unokatesókat integetnek, megkapom a befutó érmet, leállítom az órát, megérkeztem. Elképesztő érzés volt, még most is libabőrös vagyok, mikor írok róla... Köszönöm a sok érdeklődést, garatulációt amit kaptam tőletek, igazán jól esett!

a célban 2433. lettem 04:44:54-es nettó idővel
útvonal,köridők, stb itt

Hogyan tovább?
Tervek vannak bőven, de egyelőre most a pihenés napjai jönnek. Egy biztos most az aszfalton futást hanyagolni szeretném egy darabig, irány a terep! Kezdődik az oxigén kupa, az erdei futó verseny, aztán oxigén maraton, majd januárban téli mátra, márciusban meg meg lehet a maratoni időt javítani a rotaryn 4:30-ra mondjuk hm?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.