Mielőtt bármit is írnék, szeretném megköszönni kedves barátaimnak, családomnak a támogatást és versenyen a szurkolást, hihetetlenek vagytok, el sem tudom mondani mennyi erőt ad az nekem, hogy támogattok. Köszönöm!

A héten megjött a futós ivózsákom, amit ki is próbáltam két futás alkalmával, mentem egy a 17 és egy 10 km-ert kedden és szerdán, aztán már nem futottam többet a szombati versenyig. Az ivózsák jó szolgálatott tett és elhatároztam, bármi van én felveszem a versenyen is nagyon tartottam ugyanis a hőségtől. A heti futások jól mentek, de tartottam nagyon a pusztától, a tűző nap nincs rám túl jó hatással.
Eljött a verseny napja, Pittivel és Keresztanyuval mentünk ki Hortobágyra ahol már rengetegen parkoltak, te jó ég gondoltam mi lesz itt. A rajtig egy közeli kiállító terem szerűségben húztam meg magam, sokan bújtak el ott a nap elől, de gyakorlatilag minden kis pici árnyékra jutott ember. 15 perccel a rajt előtt, közös bemelegítés, ugra bugra zenére, na már az megizzasztott. De itt már a nagyon koncentráltam, toltam a mantrákat magamban (nem lesz gond, meg tudod csinálni, stb) Beálltam a rajtzónámba, ami az 5-ös legutolsó volt a 2óra 15 perc fölöttieknek, legnagyobb meglepetésemre, ha 15-20-an ácsorogtunk ott míg a többi zónában zsúfoltan tolongtak az emberek. Én 2óra20-et saccoltam magamnak mivel tudtam, hogy nap és hőség nagyon vissza tud vetni, többször tapasztaltam már a felkészülések során. Jó nagy égés lesz gondoltam még szerencse, hogy nincs záróbusz, vagy záró lovaskocsi. Aztán jött a rajt több mint egy perc telt el mire átfutottam a rajtvonalon, hosszú elnyult sorban futók mindenhol, óriási látvány volt. Nem kezdtem be szépen mentem saját ritmusban, de ez is elég volt ahoz, hogy folyamatosan előzgessem az embereket, az első két körben végig ez ment. Ami elég jó érzés volt be kell valjam. 6-6:30-as kilometereket mentem, ami egyre lassult. A pálya pont olyan volt amilyennek képzeltem, nulla árnyék, por, por és por mindenhol. Na meg a nap, a nap és nap és a pálya szélén lézengő marha gulya, gémes kút és minden amit a Hortobágyról elképzel az ember, mondjuk hogy a gulyás fickó miért volt csikós ruhában nem nagyon értettem, de mindegy. 3 frissitőpont volt a 7km-es pályán ami elégségesnek tűnt, kicsit kezdtem megbánni, hogy felvettem az ivózsákot, de végül is ittam abból is. Szivacsot is bevetettem minden adandó alkalommal, meg a sapkámat is bevizeztem, hogy ne főjjön meg az agyam. Így róttam a kilométereket, ami az első két körben teljesen jól is ment, aztán talán azért mert körülbelül ennyiket mentem 16-17 km-eket edzésen, vagy simán csak a meleg és a fáradság , de a harmadik kör már nagyon szenvedősre sikeredett. Ott már átkapcsoltam túlélésre, aztán amikor az utolsó 2 kilométer jött már vitt a lendület, főleg amikor meglátam Aput, Pittit, meg Keresztanyut, szurkolni a pálya szélén, őrült jó érzés volt, de itt még nem ért véget a meglepetés akkor ért igazán amikor kicsit arébb megpillantottam, Csillát, Adriennt és Imit, tapsolva kiabállva szurkolni. Na ott már libabőröztem, célbaérés, 2óra 18perc, nagylevegő, megkönnyebülés, öröm.

delibab_20120714.jpg
Aztán leültünk a fűbe, beszélgettünk, Imi hozott egy pár sört azt iszogattuk, beszámoltam a versenyről, és nagyon meghatódott voltam. Hogy ennyien kijöttek csak miattam. Meg persze járt még az agyam a versenyen is, amit végül magamban "a körülményekhez képest rendbenlevőnek" könyveltem el, mármint az időeredményt. Később otthon megnéztem 348. helyen zártam, több mint 100-an futottak be még utánnam, és rengetegen fel is adták, kérdés adta magát, hogy akkor mi értelme is van a rajtzónának, mikor egyértelmű, hogy rengetegen túlértékelték magukat. Na mindegy, szerintem ezen a versenyen teljesen felesleges volt.
Összeségében viszont nagyon jól éreztem magam, kellett nekem ez a verseny, sőt alig várom a következőt! Az is nagyon jó érzéssel töltött el, hogy hazaérve keresztanyu kedvet kapott a futáshoz, a többiekkel is terveben vannak közös futások, szóval alakulóban van kis futó közösség. Apu is azt mondta jövőre indul ő is. Most mondja valaki ezek után, hogy nem éri meg? Köszönöm mégegyszer nektek! Hajrá mozgás! És nefeledjétek:

"Erősebb vagy, mint gondolnád!"

Köszönet Komor Iminek a az új fejlécért!

A bejegyzés trackback címe:

https://smileandrun.blog.hu/api/trackback/id/tr54657598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása