1. II. Eged-hegyi terepfutóverseny, június 2

Egerbe jártam fősulira és szégyenszemre egyszersem jártam ez idő alatt az Eged hegyen, pedig nem is olyan messze laktam tőle. Ezért már tavaly jönni akartam az Eged futásra, akkor sajnos nem jött össze, idén viszont neveztem és már nagyon vártam a rendezvényt. Telekocsival érkeztünk Dóri,Meli, Csabi, Imi, és szerénységem. Én a 13 kilométeres távot vállaltam be a srácok a 28-on mentek, Dóri pedig 6km-es szőllőfutáson vitézkedett (rögtön dobogóra is állhatott!) Egésznap lógott az eső lába, de szerencsére a verseny alatt elkerült minket. Egy órával később indult a 13 kilis táv a 28as után, nem voltunk sokan de lelkes kis társaság gyűlt össze, igazán baráti volt a hangulat. Végig nagyon jól éreztem magam, bárki jött szembe vagy előzött le esetleg én előztem le, mindig mindenki biztatott, mindenkit egy két szóval. 4 kilóméternél jött a hegymenet itt nagyon vigyázba állt a combom, meg lehet kicsit be is keztem az első kilómétereken. Végül odacsapódtam egy 3as-4es csoporthoz és végig velük mentem, igyekeztem nem leszakadni tőlük. Beszélgettünk is közben, talán kicsit túl óvatoskodtam a dolgot, de elősször jártam itt és nem tudtam, hogy mikor jön még emelkedő így óvatos voltam. Frissítők nagyon bőségesek voltak, szervezésre egyébként sem volt panasz, a pálya is jól volt kijelölve. Végül a hármas bolyban futottam be utolsó métereken sprintelni is marad erő. A célban alkalmi futótársaimmal pacsiztunk, megköszöntük egymásnak a közös futást. 1óra30 lett az időm egyébként. Melivel vártuk be szépen a többieket, Elősször Dóri, majd Csabi végül Imi is beérkezett. mindenki nagyon szépet futott. Eredményhirdetés és tombola! után eláztunk mint a csacsi. Majd a Demjéni termálfürdőben zártuk a napot. Több ilyen nap kellene az ember életében.

Lefelé az Egedről - fotó innen

2. 21. Bükki Hegyi Maraton - 21km nekem, június 8

Pont egy héttel az egri kaland után Miskolcra vettük az irányt, ezuttal Krisztivel és Apuval. Legalább 10 fokkal melegebb volt mint egy hete, viszont fizikálissan sokkal jobb állapotban voltam. Sikerült kilábbalni a megfázásból. Kivételesen időben érkeztünk, így rengeteg időnk volt szétnézni, ismerősöket kereseni, bemelegíteni és hasonló luxusok. Tavaly nagyon csúnyán meghaltam a félmaratoni távon kicsúszva a szintidőből és totálisan megsemmisülve értem célba. 10km-es pályán kellett menni két kört, Kriszti és Apu egy kört mentek. Így most már mondhatom szokás szerint az volt a terv, hogy megyünk Apuval együtt az első körben aztán én még ráduplázok. Idén az elképesztő sár és dagonya súlyosbította az egyébbként sem egyszerű pályát. Amit a szpíker folyamatosan a legkeményebb hazai tereppályának minősített (nem tudom ez így van e, de a rengeteg feladó azért árulkodó jel). 10:30kor volt a rajt, ekkor már napon nagyon meleg volt, szerencsére az erdős részeken hűvös volt így "csupán" a sárral és a verseny eleji tömeggel kellett megküzdeni. Tényleg nagyon kellett figyelni minden lépésre, itt nem lehetett elmerengeni, elmélyülni a gondolatokban. Egy cél vezérelt mindenkit megtervezni a következő lépést. Egy lány még az elején felsikoltott "jaj az új cipőm"  jót derültem rajta az első elmerülés után már nem nagyon érdekelt, hogy mennyire lesz sáros a cipőm. Apu nagyon szépen bírta végig, a lefeléken is eresztette, mint egy zerge ugrált jobbra balra, úgy kellett mindig szólnom, hogy figyeljen, gallyak, kövek, ágak, csúszás. Felfeléken is jött szépen, végig készítettem fel a 8km-nél lévő fő legdurvább emelkedőre, és közben észre se vettem, hogy annyira csak Apura figyeltem, jön-e, nem marad e le, bírja e, hogy nem is foglalkoztam azzal én, hogy bírom. Erre az első kör után döbbentem csak rá. Apuval 1óra 25 perc alatt behoztuk az első kört. Pacsiztunk és én nekivágtam még egy körnek. És egészen eddig a pontig nem is foglalkoztam erőnlétemmel, gondolom azért mert jól voltam, ha meghalás lett volna akkor biztos többet szenvedek. Viszont itt hirtelen megtört a ritmus és Apu társasága is hiányzott, egyedül lettem a pályán. Első emelkedőnél rögtön be is ütött egy holtpont, abból is makacsabb féle, de annyira erős volt bennem a vágy, hogy menni kell tovább, futni kell, futni kell, ne sétálj! Meg annyian mondták, hogy mennyit erősödtem tavalyhoz képest, hogy kezdtem én is elhinni. Feltüntek előttem emberek a horizonton, és szép sorban utolértem őket. Volt köztük maratoni távos ember is, nem nézett ki jól. Tavaly sorra köröztek le, nem győztem kitérni az útjukból, idén egyre sem emlékszem. Kis győzelmek ezek tudom, de ez kell a léleknek. A végső nagy emelkedő viszont minden maradék erőt kivett belőlem, mire felmásztam, teljesen elfogytam. A tetőről még vagy 1,5 kilóméter a cél és szinte végig lejtmenet. Itt már tényleg csak a szívem vitt, a hegyről leérve még van egy 500-600m-es szakasz. Na itt szinte hihetelen, mint egy walking dead epizód vánszorgó emberek, tejóég mivan itt. Legalább 5-6 embert előztem utolsó métereken az én acélosnak semmiképpse nevezhető tempómmal, a legvégén még van egy tücsökpöcsnyi emelkedő, az előzőekhez képest tényleg nevetséges. Mégis itt úgy éreztem egyszerűen nem tudok felmászni rá. Ekkor hallottam meg Kriszit és Aput szurkolni. Sőt idegenek is segítettek nekik, hajrá Gabi, hajrá mindjárt ott vagy! És beértem. 2óra46perc lett. Kriszti kiabál, hogy gyorsabb volt a második köröd, mint az első, ezt akkor szinte lehetetlennek tartottam, később visszanézve igaza volt. Hogy ez hogy lehet máig nem értem. Második körben sokkal több gondom volt. Lényeg, hogy bent voltam. Lehet, hogy nem néztem ki jobban, mint tavaly, de az 20perc mégiscsak 20perc, és idén sokkal nehezebb volt a pálya is. Ettünk, ittunk, gratuláltunk az ismerősöknek, megvártuk még a félmaraton és a negyedmaraton eredményhirdetését. Aztán elindultunk hazafelé, egy élménnyel gazdagabban.

ami a cipőkből maradt a BHM után

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.