Ma reggel minden porcikámban lüktető izomlázzal ébredtem. Futás volt tegnap végre sikerült véghezvinni a 25km-es távot. Szoboszlóra mentem a bicikliúton szépen figyelve pulzusra, ivózsákkal felszerelve. A héten kétszer voltam még korábban egyszer egy 10km-ert egyszer meg egy 16-ot mentem, erdőben alacsony pulzuson mind a kettőt. Annyi esemény volt még a héten, hogy beneveztem magam a szeptemberi nike félmaratonra, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy megpróbálok 2 órán belül célba érkezni. Meg persze azért is, hogy szokjam a nagy versenyek hangulatát, a tömeget, a verseny érzést. Tegnap azonban a nagy cél a maraton felkészülés jegyében futottam, kitolva a határokat egy kicsit, 2óra 44percet futottam megállás nélkül még sohasem futottam ekkora távot.Teljesen jólbírtam az utolsó 2-3 kilométerre kezdtem el fáradni, akkor viszont rohamosan. A 19. kilométer környékén pillantottam elősször az órára, addig szinte csak a pulzust figyeltem, és hoztam a 6:30 perc/km körüli tempót 19 viszont úgy éreztem, hogy meg kéne nyomni, hogy ráverjek a délibábos időre egy kicsit, így az 20. illetve 21. kilométer tempósabban ment, ami lehet butaság volt, de így sikerült egy kicsit ráverni a múltheti időre. Aminek értelme nem sok volt max annyi, hogy utánna már nem találtam a tempót és el is fáradtam, de kétség kívül felpörgette egy kicsit az edzést. Pitti volt velem bringával egyébként úgy féltávig, ott viszont megunta a dolgot és elviharzott, így is jó volt egy kis társaság. Ami nagyon jól esett még egy kocsiból dudáltak integettek, biztattak, sajnos nem sikerült megfejteni, hogy ismerősök vagy idegenek minden esetre jól esett nagyon. Szoboszlón kicsit kacskaringóztam kis utcákon össze vissza, hogy meglegyen a táv, de ami a legkeményebb volt az Nagyhegyesen az utolsó beletett kilóméter, ami egy két utcás kitérő volt, na az már nagyon nem mosolyogva ment, de behúztam valahogy. Van még idő októberig, de egyre sűrűbben jár a martonon az agyam, vajon mi van ha tovább futok, ez csak egy holtpont lett volna 25km-nél? Igyekszem majd kitolni a határokat. Jövőhét viszont a közösségi futásé, 26.-án csütörtökön Jótifuti down-szindrómás gyerekekért, szombaton pedig, hegyesen futás barátokkal! Alig várom mindkettőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.