Elhalaszott április 7.-ei futam 28.-án került megrendezésre Bodaszőllőn a szokott helyen az erdő mélyén. Szerencsére ragyogó napsütés, kiváló futóidő fogadta a részvevőket. na meg rengeteg ismerős arc, oxigén kupáról, egyéb futóversenyekről vagy akár a Nagyerdőről.

a rajt pillanata (fotó innen)

Apuval és Imivel érkeztünk viszonylag korán, így sok idő maradt beszélgetni, bandázni, tényleg annyi ismerős volt, hogy gyorsan telt az idő a rajtig. Amit szokás szerint a helyi vadász indított el, sacra 150-200-an lehettünk, de lehet hogy kevesebben. Hasonlóan a tavalyi versenyhez két 10km-es kört kellett megtenni végig erdei utakon fák között, néhol homokos talajon. Apu 10km-ert futott így neki egy kör volt betervezve. Megbeszéltük, hogy az oxigén kupához és rotaryhoz hasónlóan futunk együtt, kérdeztem Aput, hogy milyen tempót menjünk igazságszerint nekem nem volt semmi idő célom talán csak annyi, hogy 2 órán belül célba érni. Apu is annyit mondott, hogy jó volna 1 órán belül behúzni a 10km-ert. Ennek megfelelően futottunk sőt még egy kicsit gyorsabban is 5:30-50:40-es tempóban. Nagyon meleg volt, de jól ment a futás éreztem, hogy van erő és élveztem is dolgot, tudtam figyelni Apura is, ő is teljesen jól bírta a vége felé már látszott, hogy fárad egyre sűrűbben kérdezte, hogy mennyi van még hátra. A pálya eleje teljesen jól volt kijelölve, szallaggal nyilakkal, de a felétől ahol a frissítő pont is volt, mintha megszünt volna a pálya jelölés. Mint később megtudtuk valaki(k) este felszedték a jelöléseket. Így sokan eltévedtek, rossz útvonalon mentek, nekünk is több mint 11km lett az első kör, de még így is majdnem meg lett az egy óra Apunak. Akin nagyon látszott a csalódottság amikor elváltunk az első kör végén.
A második körben már egyedül futottam szinte végig, és dacból nem akartam hagyni veszni a 2 órás célidőt. 5:30-as körüli tempót mentem ami terepen tőlem nagyon jó és simán elég a 2órán belüli félmaratonhoz is. Nagy igyekezetemben produkáltam egy hasraesést. egy fa gyökerében vágódtam el úgy rendesen, szerencsére volt időm letenni a kezemet. Frissítő után már fáradtam bevallom férfiasan, de tudtam tartani tempót, hogy a kijelölt úton mentem e csak remélni tudom, mert itt már se előttem se utánnam senki. A végén értem utol három futótársamat is. A vége 1:54:06-lett saját mérés szerint 20,5km lett a távolság.

A célban Apu és Imi várt már pihenten. Apu nyakában érem, büszkén mesélte, hogy második lett korcsoportjában itt már nyoma sem volt korábbi csalódottságának. Gratuláltam rögtön, sajnos lemaradtam az érem átadásról, ami egy hatalmas faragott Szent István (?) szobor tövében volt. A mégnagyobb meglepetés később ért amikor engem is szólítottak a dobogóra korcsoport 2. lettem én is. Nem nagyon értettem, hogy hogyan igazából azt se tudom hányan voltunk, de örültem ilyesmi még nem történt velem. Főleg tavalyi csúfos épphogy nem meghalós célbaérkezésem után. Tudom, hogy a sok eltévedés stb miatt nem tekinthető mérvadónak az eremény ráadásul, ha jól sejtem Hegedűs Sanyi is azért állt ki, hogy mutassa az utat egy szakaszon, ő simán 10-15perccel gyorsabb nálam. Meg még kitudja hányan álltak ki az első kör után....

Apu a dobogón (fotó Bíró Sanyi)

Összeségében ismét egy kiváló hangulatú esemény volt Bodaszőllőn, sok ismerőssel, gyönyörű környezetben, kell ennél több? Talán jövőre egy gyors pályabejárás a veseny előtt (bringával félóra alatt megvan max) és mindenki boldog lesz. Köszönet a szervezőknek én biztosan itt leszek jövőre is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.