Nem bírom, nem bírom, nem bírom! Ma megint meghaltam a napon. Pedig a hét  elején még annyira lelkes voltam, hogy egy lazább hét után újra futhatok, de ez a kánikula ledönt a lábamról. Ma szerintem napszúrást is kaptam, de legalábbis hányingerem volt meg szédültem, pedig fél órát mentem tűző napon, aztán bekucorodtam a hegyesi erdőben kialakított futó pályára. Ami olyan 400-450m-es lehet annyira nem volt agyam hogy képtelen voltam kimatekolni. 26km-ert akartam ma menni na ebből lett 17. De olyan szenvedős 17, hogy nincs is rá jó szó, aki érezte már tudja. Pulzus szanaszét, lábak merevek, a tempó nem megy, a kilométerek lassan jönnek, az izzadság beterít. A 17et is azért szenvedtem ki, hogy legalább a heti 50 így meglegyen, A héten mentem még egy 16ot meg egy 17et korábban, de azok esti órákban voltak. Jövőhéten délibáb félmaraton, nem állok készen, ha ilyen durvaság lesz mint ma, nem tudum mi lesz... Addig remélem meg lesz a futótáskám, hátha azzal, könnyebben fog menni. Ma vagy 3 liter vizet toltam 2 óra alatt. De otthon mikor amikor mérlegre álltam futás után így is két kilóval könnyebb voltam mint futás előtt. mit ne mondjak most ez sem tudott felvidítani. Eléggé csüggedőbe vagyok, pénteken leadtam a nevezést a Budapest maratonra, persze, hogy rögtön jön a hullámvölgy utánna. Amikor kicsit is kezdem már erősebbnek érezni magam, amikor össze jön egy jobban sikerült futás, mint amilyen a Sarudi volt, azután törvényszerű, hogy megkapom a durvát, hogy beledöngöl  a földbe, úgy rendesen. Vissza az arcból ember, tiszteld a távot! Volt még kb 75 km bicikli is a héten, az teljsen jól ment.
Még annyit szerettem volna leírni, hogy türelmetlenebb vagyok a szokásosnál is, talán a hőség, talán a sikertelenség, de annyit harcolok magammal is, hogy nem jut energia, kezelni emberi kapcsolataimat. Ez tudom nem hangzik túl jól, de nehezen viselem, ha valami nem a terv szerint, alakul, nincs agyam újra szervezni egy-egy edzést, ha az utolsó pillanatban változnak a dolgok. Az esetek 98%-ban tök egyedül futok, leszámítva persze a versenyeket, és ezért nagyon értékelem az olyan lehetőségeket amikor van társaság és nagyon kiborít, ha az utolsó pillantban mégsem jön össze. Egy szó mint száz bocs ha köcsög vagyok/voltam/leszek igyekszem azért kedvesnek maradni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.