A téli mátrát követően elkezdtem célzottan készülni a 3. maratonomra, ahol immár nem a puszta teljesítést hanem időcélt is tűztem ki magam elé. Szerettem volna 4óra30percen belül célba érni, tudom ez sokaknak játszva menne, de én úgy éreztem az a reális idő számomra. A rotary futófesztivál volt az első versenyem amin indultam életemben, tavaly a félmaratoni távon versenyeztem és már akkor kacérkodtam a gondolattal, hogy legközelebb a maratont választom.
Nagyjából 2 hónap volt a felkészülési időm, szépen felépítettem a heteket, hétvégi hosszúfutásokkal, kerékpáros kersztedzésekkel. És mondhatni végig lelkesen voltam. Tavaly sokkal hosszabb ideig készültem az első maratonomra, mégis úgy érzem most jobban sikerült az alapozás. Végig éreztem, hogy erősebb vagyok, könyebben mennek a hosszúfutások, hétköznap pedig igazi felüdülés volt minden futás. Idő cél adva volt, ahhoz terveztem a tempót 4:30 az két 2:15ös félmaraton 6:30-nál gyorsabban kell mennem és nem lesz baj, végig ez rögzült a fejembe. Szerettem volna 6:15-ös átlag tempót menni. És a hétvégi hosszúfutások alapján erre volt is esélyem. A kérdés az volt, hogy tudom e végig tartani.
Március 24.én volt a maraton és egy kifejezetten hideg csípős, szeles időt fogtunk ki. Mondjuk én már annak is örültem, hogy nem esik a hó vagy az eső és a nap is süt módjával. Apu érkezett 9 óra körül, ő a 10 km-es távon indult, már futottuk együtt azt a távot sőt az Oxigén kupa futamain verseny körülmények között is volt alkalmunk együtt futni. Szóval nem aggódtam Apu miatt az 1 órás időcél vállalható volt részéről (végül 3. lett kategóriájában!). 11-kor volt a rajt, addig beszélgettünk futótársakkal, akik hála Istennek egyre többen vannak, mindenkivel válltottunk egy pár szót közben meg igyekeztünk nem meg fagyni, mozgásban maradni. Persze azért nem vittem túlzásba tudtam, hogy kell majd az erő. A rajt valamilyen okból csúszott majd egy negyedórát, ami a tömegben állva, fázva kicsit idegessé tett, pulzusom is magasabb volt mint kellene, pedig még el sem indultunk. Mintha a rajt pisztoly is besült volna elsőre, aztán valahogy csak el rajtolt a mezőny. Aztán az első kilóméteren tovább folyt az idegeskedésem, mert viszonylag hátulról rajtoltam és az első szakaszon akkora volt a tömeg és olyan keskeny a pálya, hogy nem lehett haladni. Első kili 6:30 huh ez volt határ, amit nem szabad át lépnem, ez nagyon frusztrált. Kiléptem oldalra és elkeztem előzgetni, a második kili már 5:30 volt, az meg sok lesz pulzusom túl magas. Szóval nagyon nem kaptam el az elejét, kellett egy jó pár kili mire sikerült belőni a tempót. Az első kört Apuval mentem végig, aztán ő kilépett mert be szeretett volna érni 1 órán belül. Nagyon jó volt látni, ahogy otthagy. Aztán a célban már éremmel a nyakában integetett (10 km-en 2kört maratonon 8-at kellett megtenni). Aztán egyedül maradtam 3. körben tettem egy gyors kitérőt a nagyerdőn, úgy látszik nekem ez is hozzá tartozik a maratonhoz, pedig soha nem szokott ez gondot jelenteni hosszú futások alkalmával, biztos az izgalom, nem tudom. A pulzusom magas volt, de jól éreztem magam, fél távig minden gond nélkül mentem. Az órám úgy volt beállítva, hogy csak a pulzus, a megtett táv és az előző kilóméter tempója látszódjon a futásidő viszont nem, hogy ne idegesítsen. Így a felénél a stadionban nagyon meg voltam lepve, hogy 2óra6perc áll a kijelzőn, ami a tavalyi fémaratoni időmnek felel meg, haol teljesen kifutottam magam.

Az utolsó 3 körben kezdődtek a gondok. Frissítettem, ettem ittam, mivel a víz nagyon hideg volt amit osztottak így iso-t ittam mindig egy-egy fél pohárral körönként. A hideg idő egyik jótékony hatása, hogy nem kell annyi folyadék a testbe, összesen ha egy litert ittam lehet sokat mondok. Az idő egyedül egy szakaszon zavart, az úgymond célegyenesben totál szembe fújt a szél, de ott viszont már hajtott a célbaérkezés. Sok helyen volt visszafordító szakasz így szembe is futottak sokszor, így volt alakalom üdvözölni az ismerősöket. A célban Kriszti szurkolt (aki egyébként megnyerte a kategóriáját 10km-en gratulálok!), aztán Csabi is a legjobbkor bukkant elő buzdítani, amikor már nagyon fáradtnak éreztem a lábaimat. Az utolsó 2 kör már nagyon nehéz volt, de lényegesen nem lassúltam. Amikor befutottam utoljára a stadionba, végig az járt a fejemben vajon mit fog mutatni az óra. 4:18 valamennyi, Úristen! Nagyon boldog voltam. A célban ott volt Apu és Csabi rögtön gratuláltak. Én meg csak mutattam fel az órára, hogy látjátok az időt. Csabi tudom, hogy tudja mit jelent ez nekem, annyit elemeztük már együtt a taktikát közös futások alkalmával, meg e-mail váltásokban mindig beszámoltam neki éppen, hogy ment a hétvégi hosszúm, és Apu is tudta, hogy mennyi munkát fektettem bele, sokszor beáldozva a hétvégi családi programokat. Mindezt azért az érzésért a célban azért a pillanatért. 4óra17perc44másodperc lett a hivatalos időm, több mint 25 percet javítottam az egyéni legjobb időmön.

Nem látszik, de nagyon hideg volt.
Fotó: Bíró Sanyi

Ismét szeretném megköszönni mindenkinek az érdeklődést, a szurkolást, a gratulációkat! Nagyon sokat jelent nekem, hogy gondoltok rám!

Ősszel szeretnék még maratont futni az idén, azt hiszem megcélzom a 4óra15percet, hogy és mikor még kérdéses. Addig is folytatom a futást és remélhetőleg bringázni is többet eljutok. Következő verseny a Nem Oda Boda terepfélmaraton, amit már nagyon várok, tavaly egyedül mentem, most sokad magammal fogok, és már ott is ismerősök várnak. Ez a szép ebben az egészben, hogy oly sok dolog között ami szét szakít, elidegenít minket egymástól, még mindig akad ami összeköt. Koncentráljunk ezekre emberek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.