"one more step baby, one more step enough"

 Végre! Sikerült maradéktalanul (?) teljesíteni illetve betartani az eltervezett dolgokat és tisztességgel végig futni a távot. Így esett, hogy tök utolsóként befutva, raktam életem legjobbját, már ami a távot illeti. A krónikához, hozzá tartozik, hogy mindössze 8 induló volt a 25 km-es távon, ebből hármat mi adtunk (Imi, Peti, és szerénységem), egy ember feladta a küzdelmet, így lettem 7. befutó 2óra 30perccel. Kisebb eltévedések dacára (az egyik leágazás nem volt egyértelműen jelölve) Peti 3. Imi pedig 4. helyen végzett, korosztályukban pedig a 2. illetve 3. helyen. Gratula, srácok!!

Kilenc előtt értünk, Tiszafüredre, ahol rögtön ismerősökbe botlottunk, a hajdúböszörményi futótársak rögtön két váltónyi emberrel érkeztek! Ők a teljes tavat megkerülték, bicajjal kísérve az éppen futó társukat, kíváncsi vagyok vajon, hogy sikerült a versenyük. Rajtuk kívül viszonylag sokan érkeztek, ha tippelnem kellene talán 80-100 embert mondanék, akik elrajtoltunk 9:40kor. Ki futva, ki bicajjal, ki görkorcsolyával.

Ami az én versenyemet illeti, hamar elszáguldott tőlem, szinte a komplett mezőny, így a verseny 80%-át teljesen egyedül futottam. Az első kilómétereken, hamar felismertem, hogy túlöltöztem, menet közben varázsoltam le magamról az aláöltözetet. Jött az első frissítő pont 5km egy pohár víz, egy kis mazsola, futás tovább, 10 km ugyanez. Eddig a pontig nem is nyúltam saját kulacsomhoz, itt azonban elfogyasztottam egy banánt, és egy csokit, bár nem voltam éhes, de úgy gondoltam jobb félni mint eléhezni. A tisza-tavi gáton futottunk, amit igen jól ismerek, hiszem számtalanszor végig bicikliztük már, így ismertem a terepet, nyugodt voltam, tudtam figyelni a pulzusra, teljesen ott voltam fejben. Hosszú egyenes szakaszok, tűző nap, de barátságos szellő, ami itt ott ráadásul hátulról segített, szóval a körülményekre nem volt panasz. Aztán 15 km-nél volt a már említett leágazás, Tiszaderzs felé ahol le kellett futni a gátról, és ott várt egy frissítő pont, ráadásul egy parkoló kocsi mögül ami a gátról abszolút nem látszott. Nem értem miért nem a gát tetejére rakták ezt a frissítő pontot, ahol eligazítottak volna mindenkit a helyes irányba. Meg igazából azt sem értem, hogy miért volt jó ez a kerölő a közúton, aminek széle nem a legjobb minőségű ráadásul, kocsik és motorok, zavarták a futást, a gát biztonsága jobb választás lett volna szerintem. Visszanézve az adataimat ez meg is zavart egy kicsit, innen kezdett borulni a púlzus, és a tempóm is lassult. Bár, hogy ez mennyire tudható be fáradságnak, vagy az ismeretlen útvonalnak, nem tudom. 18 km-nél Tiszaderzs után jött a holtpont, itt már nagyon nem voltam friss, de viszonylag hamar sikerült összeszedni magam. 21 km-nél rálestem az órára elősször, (addig csak pulzust néztem) 2óra15perc király! Innen már behúztam valahogy, a célban ott várt Imi és Peti akik már messziről integettek. Iszonyat boldog voltam, hogy sikerült végig vinni a tervet, nem álltam meg, nem álltam meg, yeah. Eredmény hirdetés, a srácok dobogósok lettek, ezt is nagyon jó volt látni. Aztán egyik senior korú futótárs aki Erdélyből érkezett a versenyre, volt olyan kedves és visszavitt minket Füredre, köszönjük neki nagyon.

Füreden, még ment a bohóckodás, rásszabadultunk a dobogóra, fotózkodtunk stb. Majd kiharaptunk pár sört, vagyis csak én mivel többiek még vezettek, így nekik alkoholmentessel kellett beérniük. Plusz ettünk is, majd indultunk haza, jól eső fáradsággal testünkben. Következő verseny június 9, Bükki hegyi maraton (félmaraton) ott a cél, szintén a túlélés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.