Fú de király most zuhany után a grapfruitos soproni, azta mindenit, pedig nem komázom ezeket az ízesített söröket, de ez most adja rendesen. Frankót futottam most, hogy miért nem tudok versenyen így menni rejtély számomra. 6perc/km-es átlaggal nyomtam 15 kilit, erdőben 165-ös átlag pulzuson. Sütött a nap rendesen, de a szél is fújt így nem volt vészes a dolog, plusz vittem rendesen vizet, egy tárral a sorompóhoz, eggyel meg a hátamra csatolva. Másik pozitívum máról amit jól ki is emelek féldőlttel, hogy végre térdszorító nélkül futottam, tavaly október óta elősször, és hálistennek nem fájdultbe a térdem, sőt kifejezetten felszabadult élmény volt, plusz a kompressziós zoknit se vettem fel. Hajrá térdem király vagy! Mostmár viszont nagyon jó lenne, ha Csabi visszatérne, kezdek nagyon magányos lenni. Más nem maradt ágyazok. Ja de mégis! Csók a világ minden anyukájának!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.