Egyszerű volt a képlet, 17 kili futás a vonat után, ami azonban nem várt végkifejletbe torkollott. Azóta se pakoltam helyre a dolgokat magamban. A helyzet az hogy, megcsapott a nap, kipukkadtam mint a lufi bele sétáltam, vállalhatatlan időt mentem. Pedig tök lazán indult, 15-en indultunk körülbelül és sokáig együtt is haladtnk, ami nagyon jó érzés volt, nem is figyeltem az időt, pulzust stb mert lazán mentem. Utólag már azt mondom ez hiba volt, mert 9-10 km után teljesen megmentem, levetkőztem gátlásaimat és félmeztelenül futottam, mert máshogy már nem bírtam a hőséget. A vizem is elfogyott, még egy kutya is megkergetett az erdőben, armageddon volt minden szinten. A célba érve egy táncdalénekes páros adta elő éppen a "time to say goodbye"-t nem voltam benne biztos, hogy nem halucinálok e. Az érzés bennem úgy maradt azóta. Leszegett fejjel vonatoztam vissza a zsuzsi vonaton, vidám gyerekek közepette, rám száradt porban izzadságban, pfuj. Nyomnom kell egy ujraindítást és gyorsan elfelejteni ezt a kudarcot. Május 26 Tiszafüred-Abádszalók. Erre kell fókuszálnom, most győzött a Zsuzsi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.