"Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj."

 Ötödik félmaraton, ezért a kis mini jubileumért kaptam Csabitől a fenti tortát muffint, köszönet érte mégegyszer igazán jól esett. Nem volt egy egyszerű menet ez a mai nekem nincs mit szépíteni rajta. A térdem borzasztóan fájt már a második kör végétől, a harmadik kör minden lépése hasító fájdalom volt, csak a szívem vitt előre. Arra gondoltam, hogy mit keresek én itt, miért is csinálom mindezt, miért jó ez nekem. Esett az eső, fújt a szél szóval minden összejátszott, de arra gondoltam, ha most végig futom akkor bármikor meg tudom csinálni úgymond hitelesítve leszek félmaratonra. Csabi utolért a 3. kör végén és bekísért lelkesített, ha nincs ott lehet belegyalogoltam volna. Kicsit még mindig keresem a helyemet és a motivációmat, nem nagyon érzem a fejlődést magamon a fájdalmat viszont annál inkább most épp alig bírom behajlítani a térdemet. Elérhetettlennek tűnik a maraton :( a térd problémával is kezdenem kell valamit. Most tea, pihi, lágy zene...

*endo kicsit félre mért pár helyen, nem a karomon volt hanem a zsebemben elpakoltam esőtől félve, tervbe van véve új telefon motorola defy+ az már elvileg vízálló lesz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.