Vége, végre itthon vagyok. Annyira elfáradtam minden porcikám sajog. nem is tudom leírni igazán ezt az érzést, aki már érezte biztosan tudja miről beszélek. Feszegetni saját határaimat csak még egy lépés csak még egy lépés. Pallag felé mentünk Csabival ahol épp valamilyen futóverseny volt így tele volt az erdő emberekkel, de ez csak az elején zavart. Mivel Csabi gyorsabb tempóban tolja így megbeszéltük hogy előre fut és majd utolér valahol, 6,8 km köröket csapattunk 3 volt a terv így valahol az utolsó kör tájékán vártam hogy beér Csabi, így is lett már ő befejezte a 3 körét és szembe jött velem, hogy bekísérjen az utolsó kilométereken. Ott már szó szerint üvöltöttem a fájdalomtól, de az erdőben senkit nem zavart szerencsére. Egy bánatom van, hogy a telefonom az elején nem fogta a gps jelet így csak az órámra hivatkozhatok így írom a mi biztos 2óra 26 perc 3*6,8 km az az 20,4 km átlagpulzus 172. Most azt hiszem elájulok.

update: rákerestem, a 39. Rajkai emlékversenybe futottunk bele vasárnap (futottunk bele érted)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.