Ez a hét nagyon nehezen indult, sajnos elég rossz hangulatban voltam kedvem sem volt nagyon futni, aztán csak rávettem magam. A futás olcsóbb mint a terápia. Mekkora igazság, mindig jobban érezem magam utánna és közben is. Kedden és szerdán munka után két laza 10 km lőttem az erdőben zenére mind a kétszer. Második nap a az utolsó kilométeren olyan mixet lökött a mp3 játékos, hogy muszáj volt felröhögnöm rajta, valami fergeteg lakossági break mix az mc löki a szöveget nem pontosan érettem, de a refrén valahogy így hangzott, "get drunk, get stupid, you don't need no help, get high, get stupid, go shit yourself". Nem tudom miért lettem ilyen jókedvű ettől, de működött a dolog. Talán tudat alatt az mozgott bennem, hogy mennyire is egyszerűbb volna beállni a sorba, a tanácstalan, kilátástalan, reménytelen, folyton panaszos emberek közé, csak a problémákat látni, csak a mérget forralni, és persze lealatomosodni napról napra legális vagy illegális szerekkel. Ez nem az én utam, talán volt idő amikor benne volt a pakliban, ez az ösvény, de ez már múlté. Nem mondom, hogy az az atom életvidám mindig pozitív ember vagyok sőt, de egy biztos a siránkozás az önsajnálat nem vezet sehova. Na nem tudom ezt miért írtam itt le de kikívánkozott.
Csütörtökön ismét elmentem futni szokásos 10km-re, de most gondoltam egyet és elhatároztam, hogy ezúttal megrakom, nem vittem se vizes tömlőt, se zenét, se pulzus mérő övet, csak az órát. És bamm ami a csövön kifér, raktam és raktam és raktam végig. Megdőlt az egyéni legjobb 10 km-en 48 perc (emlékszem nem is oylan túl régen még elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is 1 órán belül futom a tízet), 5 km-en 23:26 (olimpián a nők 15 perc alatt éretek célba ezen a távon), teljes extázis volt, hatalmas érzés, teljesen más mint a szokásos edzések, wááá kellenek ezek is. Az egyéni idők megdöntése hatalmas motiváció plusz endomondon vannak különböző kihívások, leggyorsabb 5,10,21 km-ek ahol másokkal is össze tudom vetni magam, teljesen jó ösztönző dolog az is. Most már bekúszott a bőröm alá nagyon a 2 órán belüli félmaraton gondolata is úgy keményen. Meg kell rakni nincs mese, 19.én indulok a karneváli terep félmarcsin, ahol nem ismerem a terepet meg az időjárástól is erősen függ persze, de ráfogok menni tudom a 2 órára. Aztán szeptemberben budapesten a nike félmaratonon már kötelező lesz a dolog, nincs más megoldás.

De a főcél természetesen a továbbra is a nagybetűs MARATON kicsit lelkiismeret furdalásom is volt, hogy mit futkározok én itt gyorsakat hát mire jó az. Kis morzsa az egónak max, másra nem nagyon. Így hát megörülve a szombatra bejósolt hűs időnek elhatároztam, hogy rakok egy 30-as LSD-t bármivan. Szombat reggel fél 6 kor ébredtem, csak úgy magamtól. Meglehetősen hideg, hűvös volt az idő így nem is nagyon kapkodtam el az indulást fél 9ig vártam. Mindössze egy nap pihenéssel érdeklődve vártam mire leszek képes, komolyan ezek a hosszútávok még mindig nagy lutrik számomra, nagyjából 20km jó vagyok, de utána előtudnak jönni érdekes dolgok. Ennek tudatában szépen lassan indultam, végig figyelve a pulzusra, először kifutottam a keletiig, majd végig a bicikliút mentén szoboszlóig, 6:30-6:50-es tempóban alacsony pulzuson. Tolt a zene, az elején nehéz volt visszafogni magam, akkor még ugye volt erő, de nagyon jó napot fogtam ki. Tökéletes idő, hűs szellő, alacsony hőmérséklet. Élmény volt a futás, végig ott voltam fejben, tartottam a pulzust és tempót is úgy ahogy. Szoboszlón csaptam bele még pár plusz kilométert, kis utcákon át, loptam szilvát egy fáról, majd a kör végén a Hajdúszoboszló táblánál álltam meg elősször és utoljára. Ott ettem egy müzliszeletet és ittam rá egy keveset 17 km-nél jártam ekkor. Rövid szüncsi után folytattam az utat, frankó szembe szél segített, a pulzus még mindig 153-154 körül az ész megáll, komolyan. Szintemár vártam a holtpontot, ami csaknem jött csaknem jött, de tudtam hogy 30 kilit nem lehet megúszni nélküle, no pain no glory as you know. A kalpácsos ember olyan 26-27 kili környékén ütött le, amikor is elfogyott a vizem, a nap kisütött melegebb lett, pulzusom felugrott 160 felé és az erőm is a végét járta. Ráadásul ekkor már hegyesen voltam és még valahol, valahogyan belekelett rakni plusz 3 kilit. Kifutottam hát nagy dünnyögve a temetőig, majd vissza szoboszló felé  a hegyes tábláig, majd elindultam hazafelé, na ezek már nem a boldogság percei voltak. 3 óra 21 lett a vége 155-ös átlag pulzuson,OH MY GOD, majd 5 perccel jobb mint egy hete a pulzus meg vagy 10-el alacsonyabb, plusz most bár elfáradtam a végére, közel sem annyira mint múlthéten. Jó ma tényleg kiváló idő volt de ettől még nagyon örültem neki, mint majom a farkának. Szomszéd locsolt az udvaron megkérdezte merre voltam, mondom futni, mennyit futottál, mondom 30 kilométert, mennyit??? nem akarta elhinni, mondom igen a maratonra készülök. De jó volt ezt így kimondani. Igen emberek életem első maratonját fogom megfutni október 7-én, hát nem hihetetlen?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.