Sűrű hetet zártam összsen 50km futással és ugyanennyi bringázással, ha közlekedést nem számoljuk ugye :D ami egyébként nekem napi 8-9 km bringát jelent. Edzésterv alapján mentem, amit végülis sikerült hoznom a héten, igaz voltak csúsztatások, de nem jelentősek.
Kedden kezdtem a dolgot, mert hétfőn bődületes eső volt, ami keddre sem akart eltünni, így nem volt mese esőben futottam, egy jó tempójú 13km-ert városban össze vissza, többnyire a nagyerdei körúton és környékén, ez ennyira jól sikerült, teljesen feltöltött. Na meg gondolom még a hét elején jártam tele futásvággyal. Pancsoltam a pocsojákban, hullot rám a fákról a víz, a végére már nap is kisütött, igazán frankó volt.
Nem különben a szerdai 10km-em amit az eső után ébredező erdőben abszolváltam, pocsoja kerülősbe, pulzus figyelősbe, kicsit éreztem a fáradságot, de megintcsak jó kedvel futottam.
Csütörtökre 7km volt bevésve az edzéstervbe, aznap későn értem haza, plusz ismétcsak esett, de azért elindultam, ráadásul okosba nem az eső cipőben, hanem az újban. Ahogy elindultam, leszakadt az ég, de úgy rendesen, gatyáig áztam, cipőmből fröcsögött a habos meleg eső, szakadt, így rövidebbet mentem 4,24 lett a vége a körúton. Arra jó volt a dolog, hogy teszteljem az órámat masszív esős körülmények között, helyt állt szépen. Haza értem, tükörbe néztem és azon gondolkoztam ez most ugyan mire volt jó? Nos nem tudom a választ, de tanulságos volt. Esőben futásnál az a gáz, hogy a szemüvegem egy másodperc alatt használhatatlan lesz, így cipelhetem a kezemben, nélküle meg csak korlátozottan látok távolra. A cipőm két napig száradt.
Pénteken, meló után felaplikáltam végre a bicajra az óra tartó szerkezetet, és csaptam egy 50km Vekeritó-Martinka-Hajdúsámson tengelyen, itt azon pilláztam 42. km körül, hogy basszus ezt akarom én lefutni? elég hihetetlennek tünnik még a dolog. Péntek este sikerült beleszaladnom egy sörözés/mecsnézés/sörözés kombóba.
Még szerencse, hogy másnap csak este 10től futottam, ennek jegyében masszív fetrengéssel töltöttem a napot, majd kicammogtam az egyetemre, ahol taliztam Imiékkel, jó másfélóra ráhangolódás után neki vágtunk a távnak. A csapat majdnem megfelelt a bükki felállásnak, kivéve, hogy Péterünket Bélára cseréltük, tehát Csilla, Kriszti, Imi, Béla és jómagam. Kaptunk szép kukásmellényt, meg villágítós karkötöt, volt közös bemelegítő torna is, amit meglehetősen élveztem be kell vallanom. A futást nagyon vártam, nem titkoltan azért, hogy lemérjem vajon mit fejlődtem a nyuszis futás óta ami közel ez a táv volt és 7,7 ha jól emlékszem és hát meglehetősen kifutottam magam akkor. Kellemesen csalódtam, sikerült megfutnom a hőn áhított sub25 5 km-emet ami természetesen pb 24:29 egész pontosan, a célba 43:48-al értem ami 5:01-es perc/km-es átlagot jelent ami valami űridő magamhoz képest, szóval igazán jót mentem. A verseny is jó volt nagyon, előzgetésekkel, mécsesekkel kivilágított útszkasz a nagyerdei körúton, és rengetek 350! résztvevő. Kriszti ismétcsak eredményesen zárt hiszen 5. lett a lányok között, Imi pedig 38 perces idejével vitte a pálmát a házi vesenyben, Béla és Csilla is szépen kifutotta magát. Kezdem nagyon sajnálni, hogy nem tudok menni a következő megmérettetésre, ahova megy a csipet csapat, nevezetesen Egerbe, tekintéyles szintkülönbséges versenyre. Sok sikert srácok!

Én,Imi,Béla (a női pulcsi csak kölcsibe van rajtam, köszi Kriszti)

Csilla, Én, Kriszti, Béla (köszi a fotókat Imi)

A hetet a mai nappal zártam, rekkenő hőségben, futottam egy igen igen igen laza 12km-ert az erdőben, szakad rólam a víz, helló délibáb futás jövök! Kemény volt ez a hét azt kell mondjam, majd minden nap izomlázzal ébredtem, de ez az éjszakai verseny adott egy kis sikerélményt a folytatáshoz és némi önigazolást, hogy a lassú futások bizony meghozzák gyümölcsüket. Ha bele gondolok hányszor kívántam már halálba a pulzusmérőt, amiért túl magas értéket mutat, én meg kénytelen vagyok visszalassúlni tötymörgésig. de pulzusmérő barátom vagy ne feledd soha! És kedves futótársaknak is szeretném megköszönni az újabb közös élményt, sokkal jobb így versenyezni, hogy másért is lehet szorítani, bevallom szeretnék még az életben váltófutásban is részt venni, különleges élmény lehet a csapatért futni. Srácok Ultrabalaton jövőre?  ;) na jó pihit mindenkinek, jövőhéten valószínűleg több bicaj lesz, visszatérek a Tisza-tóra. Egy Arcade Fire számmal búcsúzok, mert már nagyon elegem van kocsizajból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.